Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Bernáth László: Sajtóelmélet és műfajismeret
közvetlenül is megszólalhat, mint a lírai énje, más szereplők bőrébe is bújhat - gondoljunk Flaubert-re, aki azt mondta, hogy „Bovaryné én vagyok" -, és benne lehet a leírt tárgyakban, a természetben is. Jóllehet a funkció, a feladatok tekintetében alapvetőek a különbségek az irodalom és az újságírás között, mégis, azt hiszem, nem nehéz felfedezni, hogy a sajtóműfajok három nagy csoportja, lényegét tekintve, ugyanezen kritériumok alapján, ugyanígy meghatározható. A lírának megfelel a publicisztika, a drámához hasonlóan a hírben, információban, tudósításban „el kell tüntetni magát" az újságírónak, és itt is van egy átmeneti műfaj, a riport, ami nagyon nagy hasonlóságot mutat egyébként is a novellával, de a magam - vitatható - besorolása alapján, ide tartozónak vélem a portréinterjút is. Szabadjon kölcsönvenni még egy idézetet, ez alkalommal egy Person nevű irodalomtudóstól, aki ezt írja: „Az irodalmi műfajokat intézményes imperatívusznak kell tekinteni, melyek kényszeríthetnek ugyan, de teret engednek az író kényszerítő befolyásának is." Az irodalmi műfajok ilyen „laza" felfogása ellenére, senki sem vonja kétségbe, hogy 12-14 éves gyerek előtt, már az általános iskolában, szó essék az irodalmi műfajokról. Hogyan lehetne hát kétségbe vonni a sajtóműfajok elméleti kérdéseinek oktathatóságát a jövendő újságírói számára? 180