Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Horányi Özséb: Jegyzetek a felsőfokú újságíróképzés két hagyományáról

kezményekkel teli ajánlatot tenni. Néhány nem szakspecifikus tárgy kötelezővé vagy kötelezően választhatóvá tételével van jelenleg letudva a feladat. A másik látnivaló helyzet a magyar felsőoktatásba bejutó diákok intellektuális-morális helyzete a mai avagy akár csak a majdani értelmiségi szerepvállalás tekintetében. Ennek az összképnek sem az egyébként aligha kikerülhető hallgatói létszámemelésekből adódó tömegesedés nem kedvez, sem Magyarország szervesnek nem nevezhető társadalomtörténete az elmúlt évszázadokban és az elmúlt évtizedekben egyaránt. Ezek ugyanis azt a kultúrát, amellyel a hallgatók átlépik a felsőoktatás küszöbét, roppan töredezetté, nagy fehér foltokkal telivé tették, s így magukat a diákokat értékorientációjukban nem tudják felvértezni. Ez a helyzet az értelmiségi szerepvállalás egyetlen terepén sem jó, de fokozottabb veszélyt jelent olyan hagyományosan szabadúszó (free lance) értelmiséginek tekintett professziók esetén, mint az újságíróé. Az értelmiségi szerepvállalás összefüggésében a megalapozott és kellően kiterjedt és személyessé lett kultúra nélkül az újságíró kiszolgáltatottá vált (és válik ma is) a pillanatnyi helyzetben és csak személyes invenciója segítheti át egy-egy nehéz helyzeten. Ez viszont társadalmilag túl nagy kockázat. Erre a helyzetre telepszik rá a második modernitásukat élő társadalmak (ilyen a magyar is) korábbi társadalomszervezettségükhöz képest is jelentősen átalakult, kidolgozódott és szorosabbá vált szervezete. Ebben az új helyzetben a korábbi értelmiségi attitűd, lényegileg a pálya széléről való kritikagyakorlás a társadalom jobbításának igényével, lehetetlenné válik. A közjó szolgálata manapság már szinte kizárólag csak szervezeten belülről lehetséges. Ha viszont az értelmiségi beépül egy-egy (társadalomszervező) szerve

L zetbe éppen azt a függetlenséget veszti el, amely legnagyobb garanciája volt annak, hogy csak az igazságnak legyen elkötelezve. Ez még akkor is igaz, ha a mai értelmiségi szervezetekben való megjelenése nem tekinthető a társadalomtörténetből ismert honorácior-értelmiségi státusának. Az a szakértői státus, amit ma a társadalom szervezetében az értelmiségi el tud foglalni értelmiségiként másféle társadalmi státus: a mai Magyarországon még eléggé kidolgozatlan és bizonytalan. Ez sem kockázatcsökkentő helyzet. A problémakör részletes kifejtése itt és most nem lehetséges, legyen elég annyi, hogy ebben a második modernitását elő társadalomtípusban felértékelődik az etika szerepe. Ez az etika azonban sajátosan kommunikatív etika. 3.3. Egyetemi és/vagy főiskolai diplomára van-e szükség? A mai magyar helyzet az, hogy kommunikátorképzés folyik mind egyetemi, mind pedig főiskolai diplomával zárulóan. Újságíró képzés azonban sem egyetemi, sem főiskolai diplomával záruló formában nem folyik, pontosabban szakirányként folyik a kommunikátorképzés keretében. 166