Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Horányi Özséb: Jegyzetek a felsőfokú újságíróképzés két hagyományáról

társadalmi kommunikáció egészének funkcióját, részleteinek működését egyaránt értse. Ennek hátterében az a megalapozott felismerés van, hogy a társadalmi kommunikáció mint a társadalom egyik alrendszere azt a 'kötőanyagot' adja, amely biztosítja magának a társadalomnak az integráltságát. A társadalmi kommunikáció zavara a társadalom zavarát jelenti, a társadalmi konfliktus a társadalmi kommunikációban artikulálódik, ezért a kommunikátornak mindig az egészre is tekintettel kell a rá jutó szegmensben feladatát megoldani. Ez az a mentalitás, amellyel összefüggésben felértékelődik az ún. tényfeltáró (vagy oknyomozó) újságírás; ennek okán szoktak a három tradicionális hatalmi ág mellett a kommunikációról, gyakran szűken gondolva erre csak a tömegkommunikációt értve rajta, negyedik hatalmi ágról beszélni. Ha ennek a koncepciónak a fényénél tekintünk a kommunikátor szak jelenleg érvényes képesítési követelményeire, érthetővé válik, hogy miért fontos a társadalomelemzésre való felkészítés, miért helyez hangsúlyt a miniszteri rendeletben közreadott követelményrendszer arra, hogy ne egyetlen társadalomtudományi háttérből (mondjuk a szociológiáéból) lehessen ezt elvégezni, de - elvben felkészült legyen a diplomás szakember arra, hogy különböző perspektívákból legyen képes megközelíteni egy-egy társadalmi konfliktust (az említett szociológiáin kívül például szociálpszichológiai vagy kulturális antropológiai perspektívából is). Ez egyáltalán nem jelenti azt,hogy az újságírásra specializálódni óhajtó leendő diplomástól a kommunikátor szakon nincs elvárva a gyakorlatias felkészültség a sajtóműfajokban vagy éppen a laptervezésben. A két képzési filozófia szerinti különbség mindazonáltal nem árnyalatnyi, nem is az arányokat érint, hanem azt, hogy mit is tekint egyik vagy másik képzési filozófia meghatározónak, kiindulópontnak. 2.2. Az elvárt gyakorlati tapasztalatok különbségéről Elvben mind az újságíró, mind a kommunikátor kurrikulumának jelentős százalékát a gyakorlati képzés kell, hogy kitöltse. Különbözik azonban a gyakorlat tárgya az egyik, illetőleg a másik esetben. A jelöltnek meg kell írnia különböző műfajokban, különböző tematikákban („rovatokban") jelentős mennyiségű cikket ahhoz, hogy 'inasból' 'segéddé' váljék felkészültségét, tapasztalatait tekintve. Ha ez nem történik meg, akkor elvben lehet ugyan felkészült, de semmi garancia arra, hogy élesben is megállja a helyét. És itt a „élesben"-en van a hangsúly. Tény, hogy az újságírás gyakorlat, praxis, de az is tény, hogy erre nem lehet felkészülni pusztán védett iskolai (tantermi) körülmények között. Lehet ugyan stílusgyakorlatokat folytatni, lehet különböző műfajok sajátosságait gyakorolni, de nem lehet iskolában valós problémákat, szerkesztőségi munkakörülmények között tanulmányi célokkal feldolgozni. Lehet, természetesen, 163