Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Zsolt Péter: A 2002-es választások újságíró-etikai problémái

badságnak ugyanezen napi számát. Előbbiben látható egy fénykép is, mely a két forduló közti, a Duna két partján felvonuló, Fidesz mellet tüntetőket ábrázolja. Az esti fáklyás felvonulás a kép tanúsága szerint a folyó két partján hosszan kígyózva, tömegeket mozgatott meg. A Népszabadságban viszont nem hogy kép, de még hírként sincs róla említés. Azaz, ha valaki csak egy orgánumot olvasott nálunk Magyarországon, nem ugyanazt az országot látta, nem ugyanazok az események zajlottak a számára, hogy természetesen az értelmezések sokszínűségét már ne is kérjük számon. Utalnom kell még a Népszabadság egy április 11-ei vezércikkére is, melynek megjelenése kicsit a szerkesztőség álláspontját is tükrözi. Ebben a cikk írója a Kussuth téri tüntetés előtti félelmeit, aggodalmait fogalmazza meg, a várható provokációra, a köztársasági elnök antidemokratikus viselkedésére, a várható robbantásokra, a provokációk szocialistákra kenésére, az egyházak elvtelen kiállására fogadva. Ezzel kapcsolatban csak két kérdés tehető fel. Vajon az újságíró ennyire félreértette a magyar társadalom lélektanát, szervezeteinek és politikai elitjének (ez esetben a Fidesznek) a szándékait, vagy nem értette félre, de az események előzetes lejáratásában akart szerepet vállalni, abban, hogy kétszer is gondolja meg valaki, családi túraként a Kossuth teret választja-e? Itt már azt sem lehet megmondani, melyik a rosszabb. Manipulációs lehetőségek adódnak az olvasói levelek tendenciózusos válogatásával is. így például a Népszabadságban olvastam olyan olvasói levelet, melynek írója elkeseredettségének adott hangot, amiért az utóbbi időben kénytelen pártos lapot olvasni, s arra hívja fel a szerkesztők figyelmét, hogy a lapot nem csupán a baloldaliak olvasták eddig szívesen. (Ennek a levélnek a beválogatása akár kiemelkedő pozitív példaként is említhető, s nem valószínű, hogy ellenpárját a másik oldalon megtaláljuk.) Az olvasói levelek fontossága függetlenül azok közlésétől médiaszociológiai szempontból kardinális. Az újságírók számára - az ilyen keveseket érdeklő konferenciákon kívül - ez az igazi visszajelzés, s egy ország médiája nem független civil lakosságának elvárásaitól, visszajelzési hajlandóságaitól. 150