Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Martin József: A médium mint jelkép

csupán statisztálnak a főhős-párnak, Újszászynak és Karádynak, ám mégis részesei a nagy előadásnak. Bacsó filmjének két jelenete megerősíti: a régi Magyar Nemzet jelképe egy erős erkölcsi érzékű, a személyes bátorságot is vállaló, élesen diktatúraellenes - ott és akkor: nyilasellenes - magatartásnak: olyan szerkesztőség, amelynek a lapját kapkodták. Ez az átsugárzás történelmi erejű, hiszen, ezt a szerepet a történelemkönyvek is följegyezték, így a jelképes erejű üzenet az évtizedek folyamán mintegy objektiválódott, önállósodva függetlenedett attól, ami azóta történt vagy történik a lappal, s attól, ami ott olvasható. John Lukacs sem a Time vagy a Life konkrét cikkeinek örült annak idején, hanem annak a szellemiségnek, amit e hetilapok neki jelképeztek. Egy másik példa a magyar sajtótörténetből az ilyen jelképes elkülönülésre és a tudatunkban immár visszavonhatatlanul elhelyezkedett médiaüzenetre: a Népszava 1941es karácsonyi számában olyan kórus szólal meg, amelyben különféle baloldaliak és polgáriak, népiek és urbánusok együtt énekeltek. Ez is benne van a tankönyvekben, teljes joggal, de az már kevésbé, hogy ezzel együtt és ennek ellenére az ünnepi szám igen olvasmányos, a szó eredeti értelmében érdekfeszítő újság (Martin 2001). Alighanem azért, mert a szociáldemokrata párt központi lapjának felelős szerkesztője, Miliők Sándor tudta, a mégoly tiszteletreméltó politikai mondandó is unalmas imamalommá silányul, ha a tartalom túlzottan megkötött, ha a cikkek egy tőről fakadnak, ha nem színes a műfajok palettája. De a karácsonyi szám valóságos napilap, nagynevű szerzők hosszú sorával, élükön Móricz Zsigmonddal, Bajcsy-Zsilinszky Endrével, Szekfű Gyulával, Szabó Zoltánnal, Benedek Marcellel, Kéthly Annával, Darvas Józseffel, Kállai Gyulával, Markos Györggyel, Dési Huber Istvánnal, s aztán jótollú írókkal-hírlapírókkal, mint amilyen Erdődy János, Vészi Endre, a szerkesztő Miliők Sándor s mások. Bacsó a jelzett beszélgetésben megalapozottan mondta erről a számról, hogy „az egy legenda": valóban az. Az összefogás igaz legendája, amely mintegy külön életet él, s nem teljesen azonos a régi Népszaváról - megint csak megalapozottan - kialakult képpel, amely a lapot az 1873-as alapítástól elsősorban a szakszervezetekhez, a munkásmozgalomhoz kötötte. Ha kitekintünk a nagyvilágba, azt tapasztaljuk, hogy a széles értelemben vett kultúra őrzi e jelképes erejű, s többnyire az adott ország szellemitörténelmi életébe mélyen beágyazott médiumokat. Véleményem szerint az Egyesült Államokban ilyen például a New York Times vagy a Washington Post, a hetilapok közül a Newsweek és a Time, Nagy-Britanniában a The Times és több más lap, a franciáknál a Le Monde és a Le Figaro, a németeknél a Frankfurter Allgemeine Zeitung, a hetilap Der Spiegel és a Die Zeit, az olaszoknál a Corriere Delia Sera, a spanyoloknál az El Pais. A lista bővíthető, s természetesen valamennyire szubjektív is, de aligha vitatható, hogy 107