Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1990. Sectio Physicae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Vida József: Modellek a molekulafizikában

- 82 Az előrehaladás érdekében el kell szakadni a megfogható valóságtól. A kvantummechanikai számításokat hívjuk segítségül, amelyek szerint a molekula impulzusmomentuma diszkrét Ccsak adott értékeket vehet fel). Ezt az ismert Schrödinger—egyenlet megoldásával kapjuk: N = ZW / J^J+13 ' C6) A CJ) rotációs kvantumszám értéke 0,1,2, stb. egész szám lehet, amivel a lehetséges forgási energiák az Er = 7r£r J cJ

+i:> C7

) 1 8n I képlet szerint határozhatók meg,ahol Ch) a Planck—állandó. Ennek alapján a rotátor csa

k adott szögsebességekkel foroghat, mely szögsebességek meghatározzák forgási energiaértékeit. Egyik energiaszintről egy másikba pedig csak úgy juthat el a rotator, ha a két szint közti energiakülönbséget egy adagban veszi fel, illetve adja le Caz átmenet kvantált). Az igy működő merev rotátorra elvégzett számítások igen közeli eredményeket adnak a kísérleti tapasztalatokkal. A rotációs molekulaszínkép a távoli infravörös tartományban C25—500 /jm) jelentkezik. A színképvonalak vizsgálata fontos molekulafizikai állandók meghatározását teszi lehetővé. így többek között a mérési adatok és a C7) képlet segítségével a molekula tehetetlenségi momentumát, abból pedig az atomok közötti távolságot Cmagtávolság) lehet kiszámítani. A kétatomos molekulák másik belső mozgását a rezgőmozgással Cvibráció) helyettesitjük Cmodellezzük). Ezt úgy kell elképzelni, hogy a molekulában az atomok egyensúlyi helyzetük körül végeznek rezgéseket Ca két atom vagy közelit