Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1990. Sectio Physicae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Vida József: Modellek a molekulafizikában

- 7 ß ismert, megoldását- végezzük el (esetleg kis változtatásokat teszünk). Érdemes a legegyszerűbb fizikai modellből kiindulni, olyanból, amelyben a kis jelentőségű tényezőket elhanyagoljuk és a lassan változó tényezőket állandónak tekintjük- Általában minél egyszerűbb a modell, annál könnyebben vizsgálható, viszont annál kevésbé pontos (annál pontatlanabbul tükrözi az eredeti rendszer sajátosságait). Ha megtörtént a modell kiválasztása, akkor ki kell dolgoznunk egy olyan matematikai apparátust, amely a kísérletileg megfigyelhető eredményeket adja. A modelleknek ugyanis ezekről számot kell adni! Mivel a kisérleti eredmények általánosításával nyert tapasztalati törvények sem abszolút pontosak, így a modellre megállapított összefüggésektől sem várhatjuk el, hogy abszolút pontos törvényként szolgáljon a modellezettre. Gyakran egy rendszer leírására több egyszerű modelIt hozunk létre, hogy a rendszer egyes tulajdonságainak a modellek szerinti osztályozásával biztosítsuk a jelenségek egyszerű leírását. Ezek a modellek nemcsak különböznek egymástól, de legtöbbször egymásnak ellentmondóak is (pl.: atommag—

modellek). A következőkben vizsgáljuk meg egy konkrét példán — a probléma felvetődésétől a megoldásig — a modell születését. Ehhez válasszuk ki egy viszonylag egyszerűnek tűnő fizikai rendszert, a kétatomos molekulát! Kétatomos gázok abszorpciós színképének vizsgálatánál azt tapasztalták, hogy a távoli és a közeli infravörös tartományban, a gáz minőségétől függő, jellegzetes színképvonalak jelennek meg.