Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Kovács Endre: A liberalizmus (újra-)elfelejtett értékei

tében csaknem lehetetlen feladat. Az egész mű tulajdonképpen a Törvény Uralmaként ismert nagy jelentőségű elvek következetes kifejtése, melyeknek a szerző külön fejezetet is szentel. A formális törvénynek és az igazságosság eszményének mint lényegi szabálynak a különbségét egy közlekedési példával érzékelteti. "A szabályok e két fajtája között ugyanaz a különbség, mint amikor az úthasználat szabályait közlekedési szabályzatban rögzítjük, illetve előírjuk az embereknek a követendő úticélt; vagy még találóbban szólva, amikor útjelző táblákat állítunk fel, illetve parancsba adjuk az embereknek, melyik úton menjünk." A szerző Kantot idézi, aki szerint az "ember akkor szabad, ha nem személynek, hanem törvénynek engedelmeskedik". Nagy kérdés persze - tehetjük hozzá — magának a törvénynek a mibenléte, hiszen a törvényalkotásnak és alkalmazásnak számtalan itt nem kifejthető történelmi, kulturális, lélektani stb. vonatkozása van. Jól érzékelteti ezt például Arthur Miller egyik finom megfigyelése a liberális hagyományaira oly büszke Angliában: "1950-ben, az Ügynök londoni előadásának idején, egyszer elmentem az alsóházba Paul Munival, és a látogatók üres erkélyéről néztem, amint Winston Churchill és Anthony Eden -- akkor ellenzékben a kormányzó Munkáspárttal szemben — az első padban ülve lordi leereszkedéssel hallgatják az alsóház egyetlen kommunista képviselőjét, Viliié Gallachert Clyde-ból, aki hüvelykujját vasalatlan nadrágja zsebébe akasztva beszédet tartott. Amikor Gallacher éppen beszéde csúcspontjához érkezett, hallottam, amint Churchill sotto voce, de jól hallhatóan, a szivartól lefittyedő száját alig mozdítva, azt mormolja: -- Hé, vegye ki a kezét a zsebéből! - Mire Gallacher azonnal kirántotta hüvelykujját a zsebéből -- amiért nyilván még hetekig gyűlölte magát. Az osztály szóit rá és ő az osztálynak engedelmeskedett; ilyesmit soha nem láttam Amerikában, az esetet elképzelni sem tudtam volna: sem a hihetetlen utasítást, sem a reakciót."

2 Befejező morfondír Hayek könyve nem könnyű, de szakmai szempontból üdítő olvasmány. Szerkezete világos és áttekinthető, szövege pontos, kiegyensúlyozott. Azt a ma már ritkán tapasztalható hagyományos stílust képviseli, amelyben az egyes szövegrészek szerves egymásraépülése az ismétlődés monotóniája nélkül képes felidézni a kifejtés fontos megelőző mozzanatait. A szerző -- noha művét saját bevallása szerint csupán politikai pamfletnek szánta - olvasói és elemzői dolgát részletes tartalomjegyzékkel és névmutatóval is megkönnyítette. (Ez utóbbi a magyar kiadásban néhol pontatlan.) 101