Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Kovács Endre: A liberalizmus (újra-)elfelejtett értékei

amelyről az embernek ősidőktől fogva az arisztokrácia és a kiváltság jut az eszébe, furcsa módon sokkal radikálisabb, haladóbb volt, mint a London School of Economics. Itt, az LSE-n Friedrich von Hayek és Lionel Robbins szemináriumaira jártam. Mindkét tanár a klasszikus közgazdaságtan híve volt. Szemináriumnak hívták, megszokásból, azokat a hetvenöt-száz főből álló egyetemi gyülekezeteket, amelyek tagjai a világ minden tájáról sereglettek oda; ezek a roppant értelmes emberek mélységesen nem értettek egyet a két nevezett professzor tanításaival. Különösen említésre méltók voltak azok az új jövevények, akik Németország, Ausztria, Magyarország és Lengyelország elnyomó kormányzati rendszerei elől menekültek Angliába. A "hallgatók" egymással versengve igyekeztek szavukat hallatni, így aztán Hayek tanár úr csak ritkán jutott szóhoz. (Hayek szelíd ember volt, és minden tekintetben elavult nézeteket vallott; szerinte az államnak a jólét növelésére vagy megvédésére irányuló minden erőfeszítése egyenesen a rabszolgasághoz vezet.) Egy emlékezetes estén bejött a terembe, fölment a katedrára, meghajolt, és választékos angol kiejtésével ezt mondta: - Most pedig, uraim, mint legutóbbi összejövetelünk végén javasolni bátorkodtam, a kamatlábról fogunk beszélni. Nicholas Kaldor megragadta az alkalmat, és közbeszólt: - Kedves Hayek professzor, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezzel nem értek egyet."

1 A szabadelvű gondolkodás "klasszikusa", az osztrák születésű, később Angliában és Amerikában élő Nobel-díjas közgazdász, F.A. Hayek 1940 és 1943 között írta Üt a szolgasághoz c. könyvét. A mű rövid tartalmát ~ mely egyben részemről a téma indoklása -legtömörebben a fülszöveg ismerteti, ezért recenziómat rendhagyó módon ezzel kezdem: "Hayek megmutatjii, miért következik szükségképpen a "bőség", az "egyenlőség" és a "harmónia" utópiájából az igazság elnyomása, az erkölcsi szabályok félresöprése, a legrosszabb fajta vezetők élre kerülése, akik gátlás nélkül valósítják meg saját céljaikat és élnek vissza a minden szocialista rendszerre jellemző diktatórikus hatalommal. A tervezés elkerülhetetlenségét hirdető felfogással szemben kimutatja, hogy a szabad társadalom olyan összetett jelenség, amely csak akkor működhet hatékonyan, ha számtalan szereplője önállóan követi céljait és működik együtt másokkal, ha az számára előnyös. A gazdasági szabadság hiánya viszont a demokrácia hanyatlásához s végül politikai elnyomáshoz vezet. Hayek mindezt épp akkor fejtette ki, amikor a fasiszta és kommunista ideológiák és gyakorlatok térnyerése minden korábbinál meggyőzőbben 96