Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Fekete Ferenc: A kooperáció és a privatizáció néhány gazdaság-elméleti összefüggéséről

hetőségeinek, valamint a szövetkezési korlátoknak további vizsgálata sok szempontból ma is indokolt. A hazai agrárgazdaságban a privatizáció sajátos összetevője a jelenlegi állami gazdasági és termelőszövetkezeti földek ún. nevesítése, s ez által az érintettek tényleges magántulajdonossá válása. Ezt megvalósíthatja e földek eladása, a kárpótlási törvény által szabályozott árverezéses privatizálása is. A Parlamentben most vitatott Szövetkezeti Törvénytervezet szerint minden szövetkezeti föld magántulajdonként "nevesítendő". Ide kapcsolhatóan néhány elv többé-kevésbé kialakult. Ezek: a/ valamennyi tulajdonforma reformját egységes elvek szerint és átfogó rendezés keretében célszerű lenne megoldani; b/a jogtalanul megszüntetett tulajdon kártalanítását és a gazdálkodás folyamatában működő tulajdon privatizálását indokolt módszeresen elkülöníteni; cj az előbbieknek megfelelően a földtulajdon reformjakor az ezideig kialakult használati viszonyokat, vagyis a jelenlegi földhasználók érdekeit is mérlegelni kell; d/ a földtulajdonviszonyok rendezését célszerű összekapcsolni az új tulajdonosok szakmai felkészítésével és tőkeszerzési lehetőségeivel, különös tekintettel a viszonylag kisméretű magánvállalkozások megindítását célzó tényleges és potenciális külföldi hitelek felhasználására. A gazdaságilag hatékony tulajdonformák kialakítása nem választható el hazánkban sem a meglévő és a bevezethető termelési technológiáktól, a termelési függvények jellemzőitől. Ezek jelentősen különbözhetnek termékek, tevékenységek és földrajzi körzetek, etnikai szokások szerint. A magyar tapasztalatok szerint is az agrártermelés legtöbb ágazatában egyaránt hatékonyak lehetnek, lényegileg azonos input-output hányadost eredményezhetnek a kisebb és a nagyobb méretek. Mindenekelőtt igaz ez akkor, ha az agrártermelés és a gazdaság (farm) méretét a föld nagyságával fejezik ki. A jövőben bővülhet és új formákkal gazdagodhat, egyszersmind határozottabban piacorientálttá válhat a kis- és nagyméretű gazdaságok kooperációja. Az utóbbiak jelentős részében felismerhető a törekvés arra, hogy a jelenlegi földhasználat és gazdálkodó tevékenység családi magántulajdonra épülése, illetve több családot egyesítő csoportos gazdálkodási formába differenciálása összekapcsolódjék a szövetkezeti törvény szerint szövetkezeti tulajdonban maradó korábbi, ún. oszthatatlan tulajdonú termelőeszközök jelentős részének, pl. a nagyobb méretű gépeknek, gépjavító kapacitásnak, értékesítésszerző, tanácsadó és egyéb hasonló tevékenységnek, "központosított" kooperatív szolgáltatásként történő fenntartásával. A privatizálás és a szövetkezeti átstruktúrálódás egybetartozó problémáinak megértését előmozdítaná — úgy vélem ha a szövetkezeti tagsághoz fűződő különböző gazdasági szerepeket viszonylag részletesen tagolnánk a következők szerint: 33