Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Daubner Katalin: Az izraeli mezőgazdasági fejlődés néhány tanulsága

elhangzott, még nem publikált előadások alapján készült e tanulmány. Rövid gazdasági jellemzés Izrael területe 22 ezer négyzetkilométer, lakossága 4,5 millió, tehát kis országnak tekinthető. Az egy főre jutó GNP 9500 dollár és ezzel a közepes jövedelemszintű országokhoz sorolható. Területének fele sivatag, a művelt terület 430 ezer hektár és ennek felét öntözik. Legfontosabb mezőgazdasági termékei a citrusfélék, a füge, a datolya, olajfa, zöldségek, búza, gyapot, cukorrépa, kukorica, dohány, földimogyoró, szezám, burgonya. A tenyésztett állatok közül a legfontosabbak a szarvasmarha, a juh, a kecske, a baromfi és a teve. A mezőgazdasági termelés a nettó nemzeti termelés 3,5 százalékát teszi ki és az export 10 százalékát, a foglalkoztatottak pedig 5,2 százalékát képviseli. Az 1948-ban létrehozott állam nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy fennmaradjon, megvalósítsa az újjáépítést és segítse a több tízezer bevándorló beilleszkedését. Az 1950-es évek közepétől Izrael jelentős gazdasági növekedést ért el, amely 20 éven keresztül folytatódott, és 1974 óta lassult le. Az ország gazdaságát két súlyos inflációs hullám érintette. Az első az 1950-es évek elejét jellemezte, amikor az új kormányzat szűk adóbázissal rendelkezett, és még gyenge államigazgatási szervezettel kényszerült finanszírozni a háborút és az újjáépítést. Ebben az időszakban az infláció két számjegyű volt, 1952-ben 56 százalékot ért el. Az infláció második, komolyabb szakasza az 1970-es évek közepén kezdődött,és ezután felgyorsult. Csak 1985-ben tudták megállítani, miután évi növekedési üteme közel került a 800 százalékhoz. Azóta az áremelkedés üteme évente kb. 20 százalékot tesz ki. Az áremelkedést az inflációs időszakokban a hitelellátás gyors növekedése szította. 1975 és 1985 között a piaci kamatláb kisebb volt az inflációs rátánál, és emiatt a reálkamatláb negatívvá vált. Ez serkentette a túlzott mértékű beruházást és akadályozta a megtakarítást. Az 1985-ben lelassult infláció miatt viszont a reálkamatlábak kiugróan magas szintre kerültek. A mezőgazdaságot erősen érintették ezek a makrogazdasági és monetáris változások. Míg a bőséges hitelkínálat és a magas inflációs ráta idején e szektor termelése és jövedelemszínvonala emelkedett, mély válságba került az infláció megállításával. 9