Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Hekli József: Vázlatok a mai kelet-német drámáról, színházról (Drámai arcélek)

modernizált -- esetenként deformált ~ változatait láthatjuk nemegyszer napjainkban is a német Volker Brauntól -- a szovjet Alekszej Arbuzovon át — egészen az amerikai Tennessee Williamsig ívelő sokszínű drámai alkotásokban. Még az olyan különleges tehetség, mint az ír származású Sámuel Beckett is Csehov hatása alá került, akinél — érdekes módon — abszurdra fordult a Csehovi szituáció. Egészen extrém példaként akár a Csehov-drámák "félrehallásaiból és lírai-groteszk képleteiből" egyet s mást fonák módon merítő Jonescót is felemlíthetjük, aki illogikus jeleneteivel, a feje tetejére állt világ fejtetőre állításával kápráztatta el a színpad műértő rajongóit s a sznobokat egyaránt. Visszatérve Voker Braun "Átmeneti társadalomijához, először, a pontosabb megértés céljából, a dráma expozícióját kell alaposabban szemügyre venni. Megkönnyíti a dolgot, ha az írott szöveget és egy nagyszerű színházi előadást (Maxim Gorkij színház) párhuzamosan elemzünk. Egy tipikusan csehovi "félrehalló" beszélgetéssel indul a darab, miközben a színen nylonzsákokba burkolva, kővé meredve állnak a nővérek. Ezután kitárulnak a hatalmas fehér ajtók, majd lehántják magukról a fehér huzatot az eredeti, csehovi neveket viselő Olga, Masa és Irina. A látszólag "semmitmondó" beszélgetés után egymás után lépnek elő a többi, modernre formált Csehóv-figurák, de már német nevekkel. Braun "nővérei" egy emigráns forradalmár lányaiként Moszkvában születtek: ők már nem az orosz metropoliszba, hanem a határon túlra vágynak. Gyors ütemben forrósodik fel a laza cselekmény, s az egyszerre beszélésből, a hangulatok végletes váltakozásából lassan összeáll a kép: mindannyian más életre vágynak, több szabadságra, nagyobb lehetőségekre. A szikrázó vitákban mindenki kíméletlenül nyilatkozik a vajúdó jelenről, a termelés és az elosztás, a kény szer szerepek, az eszme és a megvalósítás ellentmondásairól. A drámában minden az élet értelme körül kavarog, s bár szembetűnő a hasonlóság a klasszikus és a mai darab között, de nagyok a különbségek is, hiszen Csehov kora óta nagyot fordult a történelem kereke. Olga, Masa és Irina mai szemszögből teszik fel a kérdéseket, s megvalósíthatatlan reményeik, illúzióik, félresiklott sorsuk valósággal elidegeníti őket az élettől. Minden idegen számukra jelenben s az "átmenetről"szőnek hiú ábrándokat. Bár szenvedélyesen keresik életük értelmét, közben mégis jellegzetes, de jelentéktelen pótcselekvésekkel töltik ki idejüket. A mai élet tipikus képviselője a drámában Wilhelm Höchst, a nyugdíjas kommunista, a volt spanyol szabadságharcos, s rajta keresztül is megméretik a mai valóság. Modern figura Antos is, az író, aki egyszerre szenvedélyes és bizonytalan, hangos és tétova. Úgyszintén mindennel elégedetlen Mette, a színésznő, a lány fe106