Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Hekli József: Vázlatok a mai kelet-német drámáról, színházról (Drámai arcélek)

tói, s mikor visszatér, kiderül, már nincs szükség friss tudására, hiszen az automatizálás lekerült a napirendről. A megszállott lány lázasan küzd a fojtogató légkör ellen az üzemben, bátran szembeszáll a manipulációval, a hazugságokkal, a látszaterkölccsel, s végül csatát veszt. A szeretetreméltó lányt a megtapasztalt valóság, az átélt csalódások, az érdekemberek árulása a számára legszentebben, a szerelemben is kompromisszumokra késztetik. Bár Tinka maradék erejével még harcol Brennerért, a férfi már szabadulni igyekszik a "gőzös" fejű menyasszonytól, s egy zaklatott találkozás hevében a végleges szakításra "játszó" vőlegény, részeg állapotban, Tinka gyilkosa lesz. A dráma áttételek nélkül, egyszerű közvetlenséggel tárja fel a hatvanas-hetvenes évek társadalmának furcsa kinövéseit, kapkodó gazdasági intézkedéseit. Tinka sorsa is az ismert társadalmi panelekből szerkesztett álvalósággal szembesítve nyeri el igazi értelmét. Braun epikus szerkezetű, sok jelenetre tördelt darabjában akadnak a konfliktushoz lazábban kötődő, korfestő-magyarázó jelenetek is. De még ezeket a dramaturgiai üresjáratokat is remekül kitölti maga a szöveg, amely hol analitikus, hol ironikus, de a legprózaibb szekvenciákban is magán viseli az író kézjegyét. A "Tinká"-t először a Berliner Ensamble mutatta be, Konrád Zschjedrich rendezésében. A siker a vártnál nagyobb volt. Ugyancsak nő a főszereplője a "Schmitten" című drámájának is. A gyári munkásnő, Jutta tragédiájában az író arra utal, hogy az egyre inkább egyenlőségre törő társadalomban az emberek a képességek dolgában továbbra is egyenlőtlenek maradnak. A cselekmény felszíne alatt valójában a munka értékének s megbecsülésének kényes problémái feszülnek. Bonyolult, néha nehezen követhető az allegorikus dráma, a "Nagy béke". A régi Kínába helyezett történetet Braun oly módon alakítja, hogy a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit világossá téve, egyúttal a befogadók asszociációs képességére is épít. Nyilvánvaló, hogy Braun darabjával — mutatis mutandis — a mához szól, korunk társadalomépítésének egyes alapkérdéseit bírálja. A nyolcvanas évek sikerdrámája Volker Braun nevéhez fűződik. A kemény, éles politikai utalásokban bővelkedő csehovi inspirációjú nem mindennapi darab lényegében az orosz klasszikus "Három nővér"-ének parafrázisa, a mai élet alapkérdéseire hangszerelve. A brauni "Átmeneti társadalom" kapcsán érintenünk kell azt a tényt, hogy Csehov, illetve színpadi műveinek karaktere, a lírai, groteszk látásmód, a "cselekmény nélküli cselekmény", a "szöveg alatti áramlás" s egyéb dramaturgiai jegyek erős hatást gyakoroltak több mai német drámaköltőre, de tágabban is fogalmazhatunk, hiszen az álom és valóság ellentétében vergődő tipikus Csehov-hősök 105