Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Hekli József: Vázlatok a mai kelet-német drámáról, színházról (Drámai arcélek)

A vázoltak különösen érvényesek Volker Braunra, akit sokan a mai kelet-német dráma "fenegyerekének" tartanak. A hányatott sorsú, az intrikák sodrában edződött, a feltűnősködésre is hajlamos Volker Braun (1933) az érettségi után volt nyomdász, betonozó, mélyépítő munkás, majd elvégezte a bölcsészkart, aztán nagy szerencséjére 1965-ben Helene Weigel meghívta a Berliner Ensemble-hoz segédrendezőnek. A nyughatatlan Braun néhány év múlva továbbállt, s művészeti munkatársnak szegődött a Deutsches Theater-hoz. Rövid ideig "szabadúszóként" próbálgatta művészi tehetségét, amelynek már voltak kézzel fogható eredményei. A hatvanas évek közepén megjelent néhány verskötete — a "Kihívás magam ellen" különösen nagy visszhangot váltott ki — s egyidejűleg megszülettek az első drámák is, amelyek még a kor divatos témáihoz kötődtek. "A csillések" sematikus elemekből épült darab az új típusú társadalom építésének érdekében nagyratörő terveket melengető brigád vezető s beosztottjainak konfliktusát ecseteli. Nem kevésbé halvány drámai kísérlet "A barátok", amelyet maga a szerző is ujjgyakorlatnak nevezett. Az első vérbeli Braun-dráma a "Hinze und Kunze". A mű két ember sorsdarabjában a "vezetők" és "vezetettek" örökös, kényszerű összefonódását valójában az utóbbi kétségbeesett eltávolodási kísérletét vázolja fel. Hinze és Kunze együtt indultak az életben, ahogy mondani szokás, "alulról". A háború utáni nehéz esztendőkben Hinze minden erejét latba veti, hogy családja számára megteremtse a mindennapi kenyeret. Kunze másik utat választ, úgy véli, neki szervezni, irányítani, szónokolni kell. A kétfajta életstílus szembeállításából Braun felállítja az alapképletet: a sajátságos társadalmi tendencia a két egyforma eséllyel indult ember egyikét arra kényszeríti, hogy "alulnézetből" szemlélje a világot, míg a másikat arra determinálja, hogy csak "felülről" tudja nézni és érezni. A szellemes fordulatokban bővelkedő, de nehézkes dialógusokkal is terhelt darab Hinze kényes kérdésével zárul: "... Munka, feladatok, tervek ... ez jelentette volna számukra a boldogságot ...?" A későbbi, érettebb Braun-drámák előfutárának tekinthető a "Hinze és Kunze", amelyben egyúttal az egyik jellegzetes írói módszer a tetten érhető. Nevezetesen az, hogy Braun kétféle módon közelít a mindennapok ábrázolásához; egyrészt a magánélet szférájában érzékelteti az egyéni sorsok, az emberi pályák kikerülhetetlen buktatóit és tragédiáit. A Hinze és Kunze egyik alapkérdését ~ lehet-e becsületesen boldogulni az életben — teszi újra elemzés tárgyává Braun a Tinka című drámájában. A termelési környezetbe helyezett nő Tinka és vőlegénye, Brenner bonyolult szerelmi kapcsolatán keresztül exponálja a problémát. A termelés visszásságai a darabban az érzelmi kuszaságok sodrában tükröződnek. Tinka évekig szorgalmasan tanult, távol otthoná104