Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Hekli József: Vázlatok a mai kelet-német drámáról, színházról (Drámai arcélek)

be, a szélsőségekre hajlamos, forróvérű Ah Qut, aki a társadalmi tenniakarás, az anarchista és a forradalmi gondolatok bűvkörében hányódik, de egyik irányban sem tud megoldást találni. A fennkölt eszmék és a hétköznapi kisszerűségek béklyóiban vergődő Ah Qu a drámában tragikus véget ér. A parabola-drámában több kérdés nyitva marad a főhős rejtélyesnek mondható sorsával kapcsolatban. Nem tisztázódik pontosan az sem, hogy Ah Qu zavaros élete mit sugall a mának. Elsősorban ezek a homályosságok teszik nehezen élvezhetővé az egyébként részleteiben rendkívül érdekes színpadi művet. Christoph Hein darabjait főleg a Kammerspiele játssza. A színház művészei nem könnyű feladatra vállalkoznak, mert a többértelműséget is magában rejtő parabolisztikus játékok megelevenítése a melléfogás veszélyeit sem zárja ki. A színpadi megjelenítés azonban az esetek többségében segít a bonyodalmasabb Hein-drámák megértésében. A tanulmány az utóbbi évtizedek kelet-német drámairodalmáról kívánt rövid vázlatot adni. Az általános megállapítások mellett a szerző megkísérelte a meghatározónak tartott drámaírók jelentősebb darabjainak, esetenként azok színpadi megvalósításának a méltatását is. A váltakozó színvonalú drámák általában reálisan tükrözik a mai zaklatott valóságot, s megfogalmazódnak bennük korunk kényesebb problémái is. Bátran és kendőzetlenül jelennek meg a drámai alkotásokban az élet negatív jelenségei: a társadalmi érvényesülés útvesztői, az elvtelen, hamis szerepjátszás elburjánzása, a megalkuvó kényszerpályák, az elmélet és gyakorlat kiáltó ellentmondásai. A legjobb darabok azt sugallják, hogy az ember milyen társadalmi pozíciót foglal el, kisember-e vagy fontos személyiség. Az emberi élet lehetőségéhez nem feltétlenül a karrier lépcsőin vezet az út. A tanulmány megpróbálta azt is érzékeltetni, hogy az alkotás rögös útján lehetnek megtorpanások, néha visszaesések is. Ez alól, természetesen, a német drámaírók sem kivételek, de az invenciózus alkotóművészek szenvedélyes, néha görcsös téma- és formakeresése éppúgy fontos része pályájuknak, mint a sikerdarabok. A mai kelet-német drámát elemző rövid vázlat befejezéseként újra hangsúlyozni szeretnénk, hogy egy változásban, forrongásban lévő folyamatról van szó, s az idő több ítéletet megváltoztathat, sőt egynémely megállapítás tartalmát s talán igazságát át is rendezheti. 114