Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Papp Ferenc: A magyar főnév esetragos alakjainak automatikus szintéziséről

További kérdéseink a ragra vonatkoztak: c/ Nyújtja-e a rag a nominativusi alakot? A nem nyújtók voltak kevesebben: -képpen, -kor, -ként. De egyáltalán: mely nominativusi végződést nyújt a ragok többsége? Az o-t is [eszpresszó—eszpresszóban, allegro—allegr óval — vagy már az alapalak is hosszú tí-val?)? d/ Hány alakú a rag? Egyalakúak; -ként, -kor, -ért, -ig. Ahogy ezen esetek valamelyikének a képzését kapta feladatul a gép, azonnal, az illeszkedés vizsgálata nélkül alkotja ezen alakokat. Kétalakúak: -ban/-ben, -ból/-ből... Iláromalakú: -hoz/-hez/-höz- Itt használjuk fel azt az ismeretünket, hogy míg a veláris-palatális illeszkedés a tő született s megfoszthatatlan sajátja (indítékom, mert az indít fiktív töve mély illeszkedésű), addig a palatálisok között a labiális-illabiális illeszkedés az alakgenerálás sajátja: földön, de földemen: a kétfajta illeszkedést tehát másutt s másutt végeztük el a programban. Egész sajátos kérdéseket vetett fel a két v-s ragunk, az instr-é és a factivu-é: (i) magánhangzóra végződik-e a tő? (almával, epévé), /ii/ két- vagy háromjegyű betűre végződik-e: gennyé, lánnyá, /iii/ x-re végződik-e? (bóraxszal, főnixszé). 3. A fentiek során többször utaltunk rá, hogy ezeket a nyelvi ismereteket kellett megfelelően felfűznünk egy algoritmusra, s akkor megkaptuk: ember+dat = EMBERNEK, indíték* delativus = INDÍTÉKRÓL, gentamicin+c&usalis = GENTAMICINÉRT, és így tovább. 5