Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

H. Varga Gyula: Az igekötős alakulatok formai vizsgálata

H. VARGA GYULA AZ IGEKÖTŐS ALAKULATOK FORMAI VIZSGÁLATA Analízis és szintézis Néhány éve tekintélyes összefoglalás jelent meg a számítógépes nyelvé­szetről. Ebben az igekötőkről a következőket olvashatjuk: „Egybeírásnál a szótárbeli elemekkel való összevetés nem jelent problémát. Különírásnál azonban nem tudunk olyan eljárást, mely egy mondatbeli po­tenciális igekötő (például oda, be stb.) és egy ige együvé tartozá­sát megerősítené vagy elvetné. Ezért az egyetlen elfogadható eljárás­nak a felhasználó megkérdezését tartjuk" (Prószéki 1989, 534 - kiemelés tőlem, V. Gy.). Igaza van a szerzőnek: az elváló és beékelődő igekötős szer­kezetek explicit leírása és algoritmikus elemzése még mindig várat magára. Pedig e részprobléma tisztázására az elmélet (nyelvelméleti leírás) és a gya­korlat (gépi fordítás, lemmatizálás stb.) szempontjából egyaránt szükség van. Az automatikus szintézis oldaláról a magyar igekötős igét eddig csupán Melcsuk vizsgálta (1958, in Papp 1964, 147-214). Ő abból indul ki, hogy a szövegben igekötő nélküli (az igekötőtől elválasztott) ige is előfordulhat. Ezek összekapcsolására ún. keresési szabályokat állított fel. A dichotomikus osztás elvére épülő szabályok feltételekből és utasításokból állnak. Kiindulá­si egysége a „két pont közötti szövegrész" (i. m. 161). Azon belül történik a szavak keresése - jobbra és balra. Ha valamelyik szót nem tudja azonosítani (nincs meg a „tőtárban"), akkor meg kell nézni, nincs-e körülötte igekötő. Ennek keresésében az igekötő tipikus szórendi helyeit veszi figyelembe, és logikus lépésekben kapcsolja össze őket. (Vö. i. m. 164-5.) Melcsuknak nem csupán a igekötős ige szétváló elemeinek az összekapcsolása a célja: ő a mondatot vizsgálja, azt akarja más nyelvre fordítani. Az említett reprodukció nála csak részletkérdés. Talán ezért is nem fordított gondot az összekapcso­lás finomságaira. Nem világos a tagmondatok elhatárolása. Márpedig ennek figyelembe vétele nélkül a keresésben a szomszédos tagmondatok elemei is összekap­csolódhatnak. (Pl. a Ha jön, meg fogod tudni mondatban a program fordított szórendű igekötős igét talál - megjön ti. a vessző nem csak tagmondatokat választhat el.) Esetenként - a szófaj-azonosítás előtt - nem igéhez is kerestet

Next

/
Oldalképek
Tartalom