Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)
H. Varga Gyula: Az igekötős alakulatok formai vizsgálata
H. VARGA GYULA AZ IGEKÖTŐS ALAKULATOK FORMAI VIZSGÁLATA Analízis és szintézis Néhány éve tekintélyes összefoglalás jelent meg a számítógépes nyelvészetről. Ebben az igekötőkről a következőket olvashatjuk: „Egybeírásnál a szótárbeli elemekkel való összevetés nem jelent problémát. Különírásnál azonban nem tudunk olyan eljárást, mely egy mondatbeli potenciális igekötő (például oda, be stb.) és egy ige együvé tartozását megerősítené vagy elvetné. Ezért az egyetlen elfogadható eljárásnak a felhasználó megkérdezését tartjuk" (Prószéki 1989, 534 - kiemelés tőlem, V. Gy.). Igaza van a szerzőnek: az elváló és beékelődő igekötős szerkezetek explicit leírása és algoritmikus elemzése még mindig várat magára. Pedig e részprobléma tisztázására az elmélet (nyelvelméleti leírás) és a gyakorlat (gépi fordítás, lemmatizálás stb.) szempontjából egyaránt szükség van. Az automatikus szintézis oldaláról a magyar igekötős igét eddig csupán Melcsuk vizsgálta (1958, in Papp 1964, 147-214). Ő abból indul ki, hogy a szövegben igekötő nélküli (az igekötőtől elválasztott) ige is előfordulhat. Ezek összekapcsolására ún. keresési szabályokat állított fel. A dichotomikus osztás elvére épülő szabályok feltételekből és utasításokból állnak. Kiindulási egysége a „két pont közötti szövegrész" (i. m. 161). Azon belül történik a szavak keresése - jobbra és balra. Ha valamelyik szót nem tudja azonosítani (nincs meg a „tőtárban"), akkor meg kell nézni, nincs-e körülötte igekötő. Ennek keresésében az igekötő tipikus szórendi helyeit veszi figyelembe, és logikus lépésekben kapcsolja össze őket. (Vö. i. m. 164-5.) Melcsuknak nem csupán a igekötős ige szétváló elemeinek az összekapcsolása a célja: ő a mondatot vizsgálja, azt akarja más nyelvre fordítani. Az említett reprodukció nála csak részletkérdés. Talán ezért is nem fordított gondot az összekapcsolás finomságaira. Nem világos a tagmondatok elhatárolása. Márpedig ennek figyelembe vétele nélkül a keresésben a szomszédos tagmondatok elemei is összekapcsolódhatnak. (Pl. a Ha jön, meg fogod tudni mondatban a program fordított szórendű igekötős igét talál - megjön ti. a vessző nem csak tagmondatokat választhat el.) Esetenként - a szófaj-azonosítás előtt - nem igéhez is kerestet