Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Budai László: A valenciafogalom kialakulása, bővülése és a valenciakutatások problematikája

vagy a többi felé haladva a közös és az autonóm területek jellemzőit feltárni. Amint a fenti példák is tanúsítják, nem kevés nyelvész tévedt már ingoványos talajra e vágyak által vezéreltetve. Az alábbiakban Allerton (1982) példája is azt igazolja, hogy ténylegesen reális veszélyről van szó. Intő példaként főként azt a müvét elemzem alaposabban, amely - legjobb tudomásom szerint - az egyetlen könyv (Allerton 1982), amely címe szerint is egyértelműen az angol ige valenciájával foglalkozik. Allerton könyvének előszavában afölötti örömének ad kifejezést, hogy a nyelvtudomány ma már megszabadult a dogmáktól, és jobban befogadja az újat, mint régebben. Ma már azt a kérdést is feltehetjük például, hogy a valencia fogalma milyen mértékben gazdagította szintaktikai ismereteinket, és közben nem kell azt is megkérdeznünk, hogy milyen makroteóriának része ez a fogalom. A valencia is alapvető fogalommá válhat egy új grammatikai teóriában vagy egy elméleti szintézisben. Néhány sorral lejjebb (1982) viszont már így ír: „Yet despite the acknowledged importance of the notion, it has not so far been given a clear theoretical basis or had its precise relationship to 'dependency' explained. The present volume aims to remedy this theoretical deficiency and also sets out to apply a more refined version of valency theory to the description of English verbs". A rövid örömnek az lett a véredménye, hogy másfél száz oldalas elmélkedés után megszületett az a két oldalnyi minta, amely mindössze kilenc angol ige valenciáját mutatja be ilyen bevezetéssel (1982: 148): „The following suggestions for the valency component of certain English verbs are intended only as a general schematic indication for a very small sample. Various aspects of the entries are debatable, as is clear from the text of this volume". Nem lehet mélyenszántó az az elmélet, amely csak ennyire tud számot adni bizonyos nyelvi jelenségekről. Persze akkor sem kel ki a mag, ha túl mélyre vetik. Miről is szól akkor ez a mü? Igazságtalanok lennénk, ha tagadnánk, hogy nem tartalmaz a könyv nagyon lényeges megállapításokat is. Ugyanakkor annyira rabjává válik a szerző annak az elhatározásának, hogy átfogó elméleti keretbe foglalja a valenciát, hogy önmagával is állandó ellentmondásba keveredik. De nézzük sorjában az ellentmondásokat! Nagyon fontosnak tartom Allerton alábbi megállapítását, amellyel egyet is értek: „As the core element, the verb may be said to determine its elaborator(s), since it requires it/them to be of the right number and type(s). But looked at from another point of view, the verb may also be said to be dependent, in the sense that it cannot occur unless the elaborator(s) is/are present and in accordance with specifications; even apparently independent (i.e. intransitive) verbs must be able to rely on not being burdened with any surplus noun phrases or the like". (1982: 39)