Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)
Budai László: A valenciafogalom kialakulása, bővülése és a valenciakutatások problematikája
Az esetek (Kasus) lehetővé teszik a mondat szemantikai struktúrájának esetkeretekben (Kasusrahmen) való ábrázolását. Az esetkeretek tehát szemantikai mondatmodellek, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a morfoszintaktikai tulajdonságokkal, azoktól többnyire teljesen függetlenül jönnek létre (Helbig 1982: 76, cit. Lapinskas 1984: 27). Az aktánsok a lexikalizálódás, a szintaktizálódás és a morfologizálódás széles folyamatában keletkeznek. Az aktánsok mondattagok (Satzglieder), és mint az ige valenciapartnerei lexikalizáltak, az ige jelentésének a felszínen realizált argumentumai, amelyek az adott ige jelentésstruktúrájában a predikátum (funktorszéma) révén helyezkednek el, és mint szemantikai eseteket a lexikaiizálódott predikátum tárja fel. A szintaktikai vegyértékkel (Wertigkeit) (= az aktánsok száma) és azok szintaktikai disztribúciójával foglalkozik a szintaktikai valencia. Szintaktikai valencián a valenciahordozó által, nyelvenként differenciált módon megkövetelt és meghatározott számú és minőségű üres helyek kötelező vagy fakultatív betöltését értjük. A szintaktikai valencia szabályozza a logikai-szemantikai üres helyeknek a megfelelő esetben (alanyesetben, tárgyesetben stb.) levő morfoszintaktikai szóosztályokkal és/vagy mondatrészekkel (alannyal, tárggyal stb.) mint aktánsokkal való kötelező vagy fakultatív betöltését (vö. Helbig 1982: 12, cit. Lapinskas 1984: 29). B. Wotjak (1982a: 47, cit. Lapinskas 1984: 29) szerint itt kétféle problémával van dolgunk: egyrészt az aktánsképzés (például az 'implicit' argumentumok felszíni realizása, illetve blokkolása és a szemantikai eseteknek (Kasusrollen) a legelőnyösebb szintaktikai funkciókra való kijelölése) problematikájával, másrészt pedig a szintaktikai vegyérték (Wertigkeit), azaz az ige bővítményeinek és a szabadhatározóknak (freie Angaben), valamint a kötelező és a fakultatív aktánsok megkülönböztetésének, a megkülönböztetésükre szolgáló kritériumoknak és műveleti teszteknek a problémájával. Lapinskas (1984: 29-30) kiinduló posztulátumként a következőket állapítja meg: 1. A morfoszintaktikai kifejezésstruktúra szempontjából nagyjelentőségű az aktánsok számának és kötelező vagy fakultatív jellegének a meghatározása ugyanúgy, mint a valencia által kötött, illetve a valencia által nem rögzített mondatrészek elkülönítése. Helbighez (1979: 72) csatlakozva azt mondja (1984: 29), hogy ezekre a megkülönböztetésekre a végső motivációt a logikai-szemantikai szinten kell keresni. 2. A morfoszintaktikai kifejezés struktúra szintjén egy igei bővítmény kötelező vagy fakultatív jellege mindig csak a konkrét igejelentésre, illetve jelentésvariánsra vonatkoztatva érvényes. 19