Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Bíró Ferenc: A romániai magyar nyelvjárások atlasza

budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszékének fiatal kutatóiból álló munkacsoportjának köszönhető. A Bevezetőben (5-8) MURÁDIN LÁSZLÓ visszatekint az erdélyi általános magyar nyelvatlasz megteremtésééit folytatott küzdelmei(k)re, céljai(k)ra, az előzményként és a kérdőfüzetek összeállításához alapként szolgáló ottani regionális nyelvföldrajzi gyűjtésekre. Feltárja e tudományos munkálkodás fájdalmas személyi vonatkozásait, azt, hogy az indulásnál kiválasztott gyűjtők (GAZDA FERENC és NAGY JENŐ) politikai okokból még a munka első éveiben megválni kényszerültek feladatuktól, az elméleti vezető-irányító SZABÓ T. ATTILA pedig a terepmunka befejezése után nem folytathatta tevékenységét. Mindezek következtében az összes teendő (a gyűjtéstől az egyes kérdésekre adott válaszok Összerendezéséig) egyetlen személyre, MURÁDIN LÁSZLÓRA maradt. S hogy milyen hatalmas volt a feladat, azt a számok világosan mutatják. A kutatópontok száma 136, a feltett kérdéseké 3379, az azok alapján megírt cédulák, illetve kapott adatok száma több százezer, az ezekből összeállított nyelvföldrajzi adattár (szótár) mintegy kétezer lap terjedelmű. Az atlasz kutatópontjainak a nyelvjárástípusok, tájegységek szerinti tagoltsága a következő: moldvai csángó 4, székely 51, mezőségi 42, kalotaszegi 6, szilágysági 8, szamosháti és érmelléki 6, Kővár vidéki 3, bihari 8, bánsági 6, máramarosi 2. Az ezeknek megfelelő helységek magyar (és román) neve és sorszámozása megtalálható a térképi felosztás rendjében (27), betűrendben (28) és a romániai magyar nyelvterület térképén (30-31), így igen könnyű mindegyik térképlap mindegyik számjegyéről kideríteni a hely nevét. E településeket összevetve a MNyA. 22 erdélyi kutatópontjával, azt tapasztaljuk, hogy csak 8 fordul elő mindkettőben. A MNyA. 1396 kérdésével szemben a RMNyA. 3379 kérdése gazdagabban tartalmazza a hang- és alaktani nyelvjárási jelenségeket is, de elsősorban a lexéma értékű nyelvi elemek száma nőtt meg, mivel az arányuk a kéziratszerző szerint 1: 4 az utóbbiak javára, így ez az atlasz egyértelműen a szókészlet túlsúlyát mutatja, következésképpen mintegy 80%-ban szóföldrajzi jellegű. „A szóanyag összeválogatásakor a magyar és a román nyelvatlasz tárgykörei szerint 11 kérdéscsoportot állítottak össze úgy, hogy a nyelvtani kérdésanyag nagy része is a népi élet különböző fogalomkörébe iktatva természetszerű összefüggésben jelentkezzen" (5). Már a tervezéskor fontos szempont volt, hogy e gyűjtemény teljes egészében felölelje a MNyA. egész kérdésanyagát, ezáltal biztosítsa az összevethetőséget. Az első kötet kérdései a falusi életvitel fő területei közül a hagyományos paraszti gazdálkodás témakörére vonatkoznak, annak nyelvi kifejezőeszközeit hívják elő: a termőföldnek, a határnak és használatának, művelésének,