Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

Simon Szabolcs: „Egy nyelvháború" fordulatai Zalabai Zsigmond: Mit ér a nyelvünk, ha magyar?

1965-ös csallóközi árvíz közírói átélésétől) szinte egyedülálló az 1948 utáni szlovákiai magyar publicisztika történetében" (346). A „táblaháború" és a „névháború" fordulatainak, eseményeinek bemutatása tehát nemcsak mint kordokumentum fontos, hanem tanulságul szolgálhat megvívandó harcainkhoz is. Óhatatlanul fölmerül az emberben, hogy e már lezajlott harcok és az oktatásügyben dúló régi-új „háború" között vannak bizonyos párhuzamok; gondoljunk csak az indokolatlan leváltásokra. Szomorú tények ezek: ahogyan hiába döntött meggyőző többséggel egy-egy helység lakossága a történelmi megnevezés mellett, az eredményről a végső szót a szlovák kormány mondta ki, hasonlóképpen az „iskolaháborúban" sem az számít, hogy a magyar szülők nemegyszer kinyilvánították már: nem igénylik az alternatív oktatást. A mások jogainak megtiprására irányuló törekvések, mint tapasztalhatjuk, újból fel-felparázslanak. Bár a „táblaháború" és a „névháború" sikerrel végződött, ma sem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Az új nyelvtörvénnyel új helyzet állott elő, melyben a kisebbségi nyelvhasználat kérdése még mindig nyitott. A megoldások keresésekor jó lenne, ha figyelembe vennék, hogy „a sokat szorgalmazott és a korral együtt járó multikulturalitás nem temeti el a megtartó hagyományokat. [...] Többnemzetiségű területeken csakis az adott nyelvek törvényei szerinti párhuzamos névadás, egymás névszokásainak kölcsönös tiszteletben tartása" (Balázs Géza: Harc a nevekkel, Édes Anyanyelvünk, 17/5:7) lehet a megoldás. Bármilyen erőszakos beavatkozást a nemzetiségek életébe el kell ítélni, mert azok antidemokratikusak, és semmit nem oldanak meg. Csupán új igazságtalanságokkal tetézik a régieket. Végezetül, ha napjainkban József Attilával valljuk is azt, hogy „a nemzetiségi nem puszta osztályozás, de örömkeltő és bajhozó valóság..." mégis hinnünk kell abban, hogy a tudatos és a toleráns nyelvpolitika békességet hoz régiónknak is. 140