Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1996-1997. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 23)

F. Dornbach Mária: Tanórák jellegzetes epizódjainak vizsgálata

a tanár idiolektusát. Ez utóbbit bátran nem állíthatjuk, de azt igen, hogy több óráján regisztráltuk a szóban forgó lexikális egység (jő) gyakori használatát. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a fenti feltételezések közül a 4. állja meg a helyét. Gondolatmenetünk viszont azt is igazolja, hogy az osztálytermi helyzet szándéktalan jelzései is fontos információként szolgálnak a tanár számára. Verbális (és nem-verbális) viselkedésének fontos visszajelzését adják ezek, akár tudatosak a tanulók részéről, akár önkéntelenek. Alábbi példánk (5) viszont egy tipikus, a gyerekek részéről sikeres alku. (5) A —> Tanár: - ÍMssan tessék befejezni, informálás —» felszólítás B —» Gyerekek: - Még ne, még ne! engedmény kérése —> tiltakozás C -» Tanár: - Jó, kaptok még két percet, az engedmény megadása —> beleegyezés + új információ (5) nemcsak az alku + sikeres voltában különbözik (4)-től, hanem abban is, hogy átvezet bennünket a kétlépéses szekvenciáktól a többlépéses változatokhoz. A tanórát a szakirodalom szerint az alábbi, minden másnál gyakrabban előforduló szekvenciatípus uralja (Griffin és Mehan 1981): A -» (nyitó ág): Tanár: tudakolódás, kijelölés B — > (reagálás): Diák: válasz C —> (záró ág) : Tanár: értékelés A legegyszerűbb példa (6): A —> Tanár: - Hol volt az őshaza? Dani! B —» Dani: - Az Ural és a Káma által határolt részen. C —> Tanár: - Igen. A szekvenciák az interakciók bizonyos típusaiban a gondolatok és információk fokozatos felépítése során ciklusokban ismétlődnek, azaz ismétlődő mintázatokban variálódnak (Flanders 1968, idézi Argyle 1977, magyarul Síklaki 1990). Például (7) nyitó ágára az információkérés szempontjából jó válasz érkezik, ám rossz kiejtéssel. A reagáló tanár nem fogadja el a választ (-értékelés): figyelmeztet a hibára, egyben korrekcióra szólítja fel a tanulót (egyidejű, többszöri funkció). Ci tehát csak látszólag kérdés. C2 nyomatékos ismétlése már lexikálisan is a válasz elfogadását jelenti; az így névmási tartalmú határozószó pedig a helyes válasz antecedense. (7) A —> Tanár: - Melyik a következő szó? Bi —> Diák: - Postás. Ci -» Tanár: - Hogy ejted?! B

2 —» Diák: - Postás. C

2 -» Tanár: - Jó. így jó. 99