Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

VADON LEHEL: Országh László, a lexikográfus és lexikológus

szótáríró feladatáról. Édesanyja (Ny) szavai indították a lexikográfia irodalmának rejtelmei felé. Szótárírói munkájához már gimnazista korában igen jó alapokat sikerült megszereznie. Görögöt, latint, németet, rendkívüli tárgyként franciát, magánúton pedig angolt tanult. Elsajátította azokat a nyelveket, amelyek segítségével a szótárírás előzményeit és kezdeteit, valamint a modern nyelvek lexikográfiái irodalmát tanulmányozhatta. Országh László a magyar lexikográfia gyakorlatának és módszertanának jeles művelője, akinek tevékenysége és alkotásai, mind az anyanyelvi, mind az idegen nyelvű (angol) szótárírásban meghatározó jellegűek. Halhatatlan érdeme, hogy irodalmi és köznyelvünk szó- és kifejezéskészletét a legkorszerűbb lexikográfiái módszerek szerint megalkotott értelmező szótáraink, valamint az angol nyelv gazdag lexikális anyagát, angol-magyar és magyar-angol szótáraink tárják a magyar anyanyelvűek elé szerte a világon. Országh László nevét itthon is és külföldön is elsősorban angolmagyar és magyar-angol szótárai tették híressé. A második világháború utáni években az angol nyelv iránt mutatkozó egyre nagyobb édeklődés miatt a Franklin Kiadó Országh Lászlót bízta meg egy korszerű angol-magyar szótár elkészítésével. Az Angol-magyar kéziszótár 1948-ban jelent meg,

1 és nemcsak nagy siker volt a magyar könyvpiacon, hanem a kétnyelvű szótárírás története új fejezetének kezdetét is jelentette. Szerkesztői munkája során Országh messzemenően figyelembe vette szótárai használóinak szempontjait, mindenekelőtt a címszavak kiválasztásában. Nagy figyelmet szentelt a közszavak és szakszavak arányára, a jelentésmegkülönböztetésre és ekvivalensalkotásra, a lefordíthatatlan elemekre és kulturspecifíkus szavakra, idiómákra és - ahogy Országh nevezte - „nagy igékre"-re, valamint a kiejtés jelölésére. Az APhl fonemikus kiejtésjelölő rendszert ő vezette be Magyarországon mind szótáraiban, mind nyelvkönyveiben. „Szótárainak legnagyobb erénye az, hogy a szójelentések és értelemárnyalatok az állandósult és alkalmi szókapcsolatokban, idiómákban, vagy ahogy a magyar lexikográfiái irodalomban használatosak, a frazeológiában elevenednek meg."

2 Országh László angol nyelvi szótárának második, magyar-angol része 1953-ban jelent meg.

3 Yolland 58 000 címszavas magyar-angol szótárát 88 000 magyar címszóra duzzasztotta. Országh nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is nagy jelentőségű művel gyarapította szótárirodal1 ORSZÁGH LÁSZLÓ: Angol-magyar kéziszótár\ Budapest, Franklin Társulat, 1948. XI-K791 1. 2 MAGAY TAMÁS: „Országh László, a lexikográfus." In: Vadon Lehel, szerk., Emlékkönyv Országh László tiszteletére. Eger, 1993. 307. 3 ORSZÁGH LÁSZLÓ: Magyar-angol szótár. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1953. 1444 1. 82