Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

N. LŐRINCZ JULIANNA: A kommunikatív ekvivalencia kérdései műfordításokban

vegkörnyezetben a határozatlanságot, ki kell egészíteni vagy át kell transzformálni a szerkezetet, amint ezt Rab Zsuzsa is tette annak érdekében, hogy megőrizze a szöveg tartalmi üzenetét. Az eredeti vers első sora: ,JVye brogyity, nye mjaty v kusztax bagrjanih" Nyersfordításban: (senki) nem (tud) barangolni, taposni a bíborvörös bokrok közt. Rab Zsuzsa az egész képszerkezet egyik központi elemét, az őszt teszi a mondat alanyává, ezáltal funkcionális szempontból változtat a versrészleten, de erősíti a referenciális síkot. Az általános alanyból határozott főnévvel kifejezett alany lesz. Szemantikai szempontból nem minden részletében ekvivalens az első versszak szövegének fordítása. A brogyity 'barangol' szó mindkét nyelvben motivált, hangulatfestő szó. A magyar ekvivalens hangulati hatását az ng hangkapcsolat szimbolikája még fokozza. Rab Zsuzsa a vers képi szintjét expresszívebbé tette a fentebb már említett transzformációval, amelyben az ősz alanyt beépítette a mondatba, ezáltal ugyanis igei metafora: megszemélyesítés élénkíti a verset. Az elmúlás, a természet változásának érzékeltetésére stilisztikai alakzattal él, nevezetesen ellentéttel: „kóró lett a fényes laboda." A laboda pars pro toto metonímia, tudniillik a Jeszenyin-vers bokrai helyett az élő táj egyik jellegzetes növényét, a labodát jeleníti meg a versben. Bár szemantikai és strukturális szempontból módosul a szöveg, a funkcionális ekvivalencia összességében mégis megvalósul, hiszen ha máshová kerülnek is a képiszint elemei, az összhatás, az üzenet egésze ugyanaz marad. A kedves alakjának megjelenése a népköltészettel mutat rokonságot. A második versszakban folytatódik a kedves leírása, a népdalokkal rokon módon a szeretett lény alakjának egy-egy részletét valamely természeti jelenséghez hasonlítja Jeszenyin. Az inverziós szórendet itt is megtartja, amely által hangsúlyosabbá válnak a színek, az impresszionizmusra jellemző elemek. Rab Zsuzsa egyenes szórenddel fordítja a verssort, s a „Bogyó bíborvörös levével bőrödön (szó szerinti fordítás) helyett szóképpel adja vissza a jeszenyini képet: „arcod haván bogyók bíbor vére." Az „arcod haván" metaforikus szerkezet a tisztaság, ártatlanság érzékeltetése, s a hó fehér színe, valamint az alliteráló „bogyók bíbor vére" szemantikai és képi ellentéte az eredeti képnél is expreszívebb. Referenciális szempontból többletet tartalmaz ez a sor, a versszak többi sorához hasonlóan. A harmadik versszakban az igen expresszív metaforikus szerkezetet, amelyben a gabonaszem és az emberi szem között teremt a költő a hasonlóság alapján kapcsolatot, Rab Zsuzsa is ugyanolyan szintaktikai szerkezettel váltja át, mint az eredetiben volt: „Zerna glaz tvoih oszipalisz, zavjali". A fordításban: „szemeid magvai kihulltak." Talán erősebb lett a visszafordíthatatlanság érzékeltetése azáltal, hogy a régen határozót betoldja a sorba, bár ugyanakkor elhagyja az egyik igei állítmányt, amely szinonimája 55