Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

EŐRY VILMA: A szöveg mondatainak kapcsolódása és a szöveg-szerkezet

klasszikus epikai szerkesztésmód tehát már a szabadmondatok mélységi struktúrájában nyilvánvaló. A szöveg modategészekre tagolódása ugyanezt a tendenciát erősíti. A 3-4. és a 7-8. szabadmondat alkot egy-egy mondategészet. A szövegben ez a két mondategész az, amelyben mondaton belüli mellérendelés van, tehát ezek egyenként több szabadmondatból állnak. A mondategységszám szempontjából is ezek a legtestesebb mondatok: a III. mondategész 4, a VI. mondategész 6 mondategységből áll. A kiemelten fokozott részeken nő tehát a mondategészekben levő mondategységek száma. Ugyanennek a szerkezeti tendenciának felel meg az, hogy a csúcsponton levő, mellékmondatok nélküli mondategységek önálló mondategészek is. Ezek egyszerű mondatok, s az abszolút csúcsponton (VIII. mondategész) egy egytagú (tagolatlan) mondat áll. (

Fánk

!). Mind az egyszerű és összetett mondatok, mind az egy mondategészre eső mondategységek száma, mind a mélységi struktúra bonyolultsága ugyanolyan görbét ír le: a fokozás - csúcspont - megoldás folyamatának felel meg. A befogadóban mindez dinamikai változást is felidéz: a lassú gyorsulásét, majd a csúcsponttól kezdve a a gyorsabb lelassulásét. A főmondati szintű mondategységek logikai kapcsolódása a 3. ábra tanúsága szerint általában laza. Egyetlen esetben találkozunk szorosabb viszonnyal: a 3. és a 4. szabadmondat között magyarázó viszony van, kifejtve, mer

t kötőszóval. Ez azonban nem a szöveg két mondata (mondategésze) között, hanem egyetlen mondategészen belüli szabadmondatok között található. Négy alkalommal kapcsolatos (-) a viszony, szimmetrikusan, a csúcsponttól jobbra kétszer és balra kétszer, egyenlő távolságra. A kapcsolatos jelleg mind a négy esetben azonos módon van kifejezve: kötőszó nélkül, de a párhuzamos, felsorolásszerű mondatstruktúrák miatt egyértelműen. Az még nem említett kapcsolásformák az eddigieknél vagy lazábbak, vagy szorosabbak. Lazábbak az 1. és a 2., a 2. és a 3., a 4. és az 5., valamint az első szerkezeti rész végén a 7. és a 8. szabadmondatok között. Ezeken a helyeken a tartalmi-logikai kapcsolat nem világos: az író minden jelzett alkalommal új oldalról közelíti meg témáját. Szorosabb azonban a kapcsolat minden eddiginél két, a szöveg szerkezete szempontjából kiemelet helyen: a 9. szabadmondat az előtte álló (1-8.) tömbhöz azonosító, az utána következő (10-12.) tömbhöz minősítő viszonnyal kapcsolódik. Az azonosítás és a minősítés logikai kategória is, de grammatikai is. Ugyanolyan tehát a kapcsolat a 9. szabadmondat és az előtte álló mondattömb között, mint egy azonosító, illetve egy minősítő állítmányú mondat predikatív szerkezetében. Az első tömb mondataiban emlegetett dologról a 9. szabadmondatban kiderül, hogy a fán

kkal azonos, a további mondatokban pedig a fán

król megtudjuk, hogy világosító, vigasztal

ó és tánckönnyű. 29