Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

D. BERENCSI MARGIT: Szathmári István: Stílusról, stilisztikáról napjainkban

A következő fejezetben a fontosabb stilisztikai kategóriákat, a stílusréteg és a stílusárnyalat közötti különbséget ismerteti. Bemutatja a nyelvi normát és a stilisztikai normát, kapcsolatukat a központi normával, tisztázza a korstílus és a stílusirányzat közötti különbséget, szól az alakzatokról és az egyéni stílusról. A nyelvi-stiláris eszközök jellemzésében a leíró nyelvtanok beosztását követi: Hangtani jelenségek és a zeneiség; A szó- és kifejezéskészlet; Az alak- és mondattani jelenségek stilisztikai lehetőségei; Képek, képi ábrázolás; Szövegstilisztikai jelenségek; Nyelven kívüli (extralingvális) eszközök. Az említett fejezetek természetesen nem csupán elméleti fejtegetésekből, felsorolásokból állnak. Rendkívül hasznosak és tanulságosak az egyes fejezeteket lezáró rövid, szemléltető elemzések. Pl. a hangtani jelenségek bemutatásához Vörösmarty Mihály A vén cigány című versének három alliterációját használja fel. A szókincselemzéshez a rádió meteorológiai jelentésének szó- és kifejezéskészletét alkalmazza stb. A szépirodalmi vagy művészi stílus és a stíluselemzés a könyv legizgalmasabb fejezete. A szerző elöljáróban megismerteti olvasóját a fenti címben leírt fogalmakkal. Megvilágítja a műelemzés és a stíluselemzés közötti összefüggéseket és eltéréseket, pontosabban egymásrautaltságukat. Fölvázolja a funkcionális stilisztika alapján álló komplex stíluselemzés menetét. Megmagyarázza, mit értünk az elemzés komplex jellegén, s az eljárásmódra igen tanulságos példákkal szolgál. Megmutatja azt is, mi a különbség a nyelvi-nyelvtani és a stilisztikai elemzés között, és hogy mit jelent a funkiconális stíluselemzés. A nyelvinyelvtani és stilisztikai elemzés összevetéséhez Pilinszky János Apokrif című költeményének csupán az első sorát használja fel, de közli a teljes versszöveget is. A versüzenet tömör összefoglalása után a négy szóból álló első sort vizsgálja igen részletesen és elmélyülten, először a nyelvtan szintjén, majd a stílus felől közelíti meg, bebizonyítva, hogy a kezdő sorban benne van a versszöveg üzenetének lényege, sőt az egész költeményre jellemző stílus is: „a tömör, szikár, komoly, sőt komor hangulatot keltő, sokatmondó sajátos kifejezésmód." A teljes művek megközelítéséhez a következő lépéseket ajánlja, ezeket rövidítve közlöm. 1. A mű megértése, értelmezése, előzményei, üzenete (közvetlen és közvetett mondanivalója). 2. A mű szerkezete, és fő stilisztikai jellemzői, a felhasznált stilisztikai eszközök, esztétikai értékelés. 3. A mű fogadtatása, hatása és utóélete. A megadott szempontok érvényesítésével bemutatja Ady Sóhajtás a hajnalban című szecessziós versének elemzését, példát szolgáltatva koncepciójának gyakorlati megvalósításához. Hasonló módon végzi el Tóth Árpád Esti sugárkoszorú-]ának elemzését is. Előbb azonban kitér az impreszszionista stílusirányzat rövid bemutatására. Eljárását azzal indokolja, hogy a kiválasztott vers az illető stílusirányzat reprezentatív megtestesítője. 126