Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

V. RAISZ RÓZSA: Tolcsvai Nagy Gábor: A szövegek világa

nemcsak a nyelvről való ismereteinkre, hanem a világról való ismereteinkre és megismerő (kognitív) képességeinkre, illetve a kommunikációs helyzetet felismerő képességeinkre is szükség van." (13. 1.) - Ezt az alapgondolatot kellő nyomatékkal hangsúlyozza Tolcsvai Nagy Gábor, hivatkozva Petőfi S. Jánosra mint ennek nemzetközi viszonylatban egyik legismertebb képviselőjére. A szerző ezután tisztázza, miben áll a szöveg megközelítésének két alapvető iránya: az egyik azt vizsgálja, hogyan épül fel a szöveg elemi egységeiből, a mondatokból, a másik arra kíváncsi, mi szervezi egységgé; hermeneutikai, pragmatikai, szociolingvisztikai szempontból közelíti meg, azaz a kisebb egység, a mondat, illetve a globális egység felől lehet nézni, s ez az utóbbi a szöveg megközelítésének tágabb látókört, korszerűbb szemléletet jelentő módja. Ennek megfelelően Tolcsvai Nagy Gábor a pragmatikai szint tárgyalásával indítja a könyvét, az átfogóból, a nem nyelviből a nyelvi felé haladva. A pragmatikai tényezőhöz sorolja a szöveg jellegzetes külső kivitelét, az „emberi" oldalt (a beszélő, a hallgató személye, társadalmi és érzelmi viszonya, a közönség stb.), a beszédhelyzetet, a beszélő és a hallgató közti kapcsolat módját - ez lehet szóbeli vagy írásbeli, - a szöveg témáját stb., továbbá az olyan pragmatikai tényezőket, amelyek a szöveg részeként jelennek meg, bár nem nyelvi természetűek (szövegtípus, előfeltevés stb.). A jelentést is a pragmatikai tényezővel összefüggésben mutatja be, hiszen a szövegben a szótári jelentés pragmatikai okból módosulhat. A szemantika keretében nemcsak az izotópiát taglalja, itt tárgyalja a szövegbeli logikai viszonyokat, sőt az aktuális mondattagolást, amely többarcú lévén grammatikai, sőt pragmatikai jelenségként is felfogható, mivel az a tény, hogy valamely közlésrészlet ismert vagy új, nem nyelvi természetű, habár nyelvileg kifejezhető. Nagyon világos a szöveggrammatikai szempont elhatárolása: mondatgrammatikai jelenségek tartoznak ide; ezek akkor válnak szöveggrammatikai ténnyé, ha túlmutatnak a mondat határán (proformák, egyeztetés, igeragozás, birtokviszony, névelők, ellipszis, konnektorok stb.). A szöveg szerkezetét röviden, de a jelenség bonyolultságát érzékeltetve mutatja be. Globális jellegű a szöveg, azaz nemcsak folyamatossága, linearitása van, tehát nemcsak kontinuum, hanem konstruktum: egységes egész, lehetséges világot hoz létre (világfragmentum). Elrendezésében ikonikus, azaz a szöveg felépítése hasonlít a téma felépítésére, szerkezetére. - Itt tárgyalja az idézés formáit (egyenes idézés, függő idézés, szabad függő beszéd) és az intertextualitás jelenségét. Fontos része a könyvnek a szövegtípusokról szóló fejezet. Rövidsége ellenére is pontos jellemzését adja a mindennapi életben, az intézményekben, a sajtóban, a tudományban használt szövegeknek - és tiszteletre méltó önmérséklettel utalja a szépirodalom szövegtípusait a poétika vizsgálati 122