Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

BALÁSNÉ SZALAI EDIT: A mordvin történeti ének

közt is nagyok az eltérések. Elkülönülésük nagyon korán elkezdődött, még az ősmordvin korban, és a XIII. századra a két fő nyelvjáráscsoport már különvált. (KERESZTES 1990, 14.) A mordvin nép igen gazdag népköltészetet mondhat magáénak, melybenjelentős helyet foglalnak el az epikus dalok. A kialakuló népköltészet nem ismeri az epikai és lírai kategóriákat szinkretikus műveket hoz létre. A fejlődés során elkülöníthetők az epikus alkotások, de még nem választhatók szét az egyes epikus műfajok. Később elkülönül a természetfeletti ősökről és az egyszerű emberekről szóló epikai alkotás. Ezek a folyamatok társadalmi feltételekre épülnek, s ahol a megfelelő társadalmi szint nem alakul ki, nem alakulnak ki a megfelelő epikai formák (

VOIGT 1989). Ez a magyarázata az eltérő nemzeti folklórnak. A ugor ághoz tartozó vogulok és magyarok népköltészetében is igen jelentős eltérések vannak. A vogul folklórra a nagyepika elsődlegessége a jellemző, melynek nyomát is alig találjuk a magyar népköltészetben. A magyar nép európai letelepedéséből, földrajzi elhelyezkedéséből adódóan nálunk a líra és a ballada dominál, mely a vogulokéból hiányzik (KÉPES 1962). Az epikus énekek műfaji fejlődése során az államalakulás előtt jöttek létre az archaikus eposzok, majd a történeti énekek és aztán a balladák. Ar archaikus eposzok a népnek a világ és az ember teremtésével kapcsolatos nézeteit tükrözik, a történeti énekek a nép életének, történetének sorsfordító eseményeit, a kiemelkedő történeti személyiségek tetteit örökítik meg; a balladák pedig a sajátos balladai műfaj segítségével az egyes ember tragédiáján keresztül mutatják be az egész népet érintő történelmi és társadalmi nehézségeket. Ez a fejlődési folyamat, a műfajoknak ez az átmenete megnehezíti, néha lehetetlenné is teszi az egyes népköltészeti alkotások műfajának pontos meghatározását. Az egyes dalok esetében a szerkezet, a terjedelem, illetve a tematika vizsgálata adhat támpontot a műfaji besoroláshoz. Az epikus énekeknek a fejlődési iránya, annak egyes szakaszai nem választhatók el élesen egymástól sem térben, sem időben, mivel az egyes népek nem azonos időben kerülnek adott társadalmi, kulturális fejlettségi fokra. A legkorábbi mordvin történeti énekekben szerepelnek mitikus elemek is, később a történelem viszontagságait ábrázoló énekek balladai jegyeket hordoznak. Ezért a történeti balladákat gyakran a történeti énekek között mutatják be a népköltészeti gyűjtemények. Az epikai műfajoknak az összefonódása miatt nem alakult ki egységes vélemény a műfajok meghatározásával, illetve annak elnevezésével kapcsolatban. A szakirodalomban nagyon sokféle elnevezés él. A szakírók egy része a hősepika terminus alatt a hősepika legkorábbi formáját, ar archaikus eposzt értik, amely a még nem állami szintű társadalmak költészetére jellemző. Majd ebből fejlődik ki a hőseposz, amely a közösséget az ellenséggel szemben védelmező hősök tetteit örökíti meg. A hősepikának ez a típusa a feudalizmus idején is tovább él, és olyan esetekben jelenik meg, 108