Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

R. MOLNÁR EMMA: írásjelek ortográfiájának vizuális és auditív rendeltetése

„Legtöbb tettünk kisebb iett, tömeg - és áruházi tett, magángyilkosságoknak is megfelel bármely krimipadló, közgyilkosságokról itt ne beszélj (így Bruhn). A csavargó lírikus {így én) főleg otthon írt verset." (B. A. 80.) „Mi által megy a világ elébb? {tűnődött Bruhn.)" „Azért mégse fossz meg a látványtól {így éri)" (B. A. 83.) KŐHÁTI ZSOLT írja: „A szépirodalmi stílus és a tudományos stílus is egyre inkább a tömörség, a villódzó filmszerűség felé haiad. Ez az idő a modern kor követelménye. Mindez pedig tükröződik az írásjelek — különösen a „gondolati" írásjelek szerepváltozásában, bővülésében. A zárójel tekintélye is megnövekedett. Beleszólhat a belső és külső forma kérdéseibe. A zárójel stílusbeli szerepét vizsgálva nem egy példáját láthatjuk annak: miképpen válhat utólagosan a stílus valamely mozzanata stíluselemmé." {A zárójel mint stíluselem. Nyr. 1969. 60.) Nemcsak a leírt szöveg stíluseleme, hanem a hangos megszólaltatásé is. A tempó- és hangszínváltás, a hangfekvés módosításának figyelmeztető jele a zárójel. 4. Egyéb írásjelek Nem következetesen, inkább alkalmanként egyéb írásjelek is megjelennek egyéni módon alkalmazva. Ilyen pl. az új szót laza kapcsolattal létrehozó kötőjelezés.Ezta HSZ. 11. így hitelesíti: „Szokatlan, alkalmi szóösszetételeknek kötőjeles írása a költői nyelv kifejező eszköze." (262/b) A feszültséget szóhalmozással teremti meg, a kötőjeles három szó sem egy új fogalom, hanem laza szerkezetű alkalmi embléma: „Az arcok elsápadnak, a levegőben rémült moraj fut át. Tűz, kiált a párttitkár. Ezernyi hulló - dörgő- pattogó - villám rikoltások, ordítások, füst, durrogás, kénbűz." (E. P. 21.) A nyomaték céljából kötőjelezett szavak összetartozása nagyobb súlya kedvéért köti össze a módosító kötőszókat, a kezét sem kellett kinyújtania; és elhatározta, hogy az első adandó alkalommal i\genis — hogy igen: az elsői adandói alkalommal!) százannyiszor fogja megcsalni, mint ahogy különben csalta volna." (H. GY. 100.) Figyelemreméltó az „első adandó alkalom" minden szavának végén a felkiáltójel - minden egyes szó kiemelt túlhangsúlyozásának a jele — „hangosítva". inkább a lírai alkotásokra jellemző az egyéni, új összetételű, egyszeri jelzők előfordulása, prózai szövegben inkább a gúnyos hangvétel érzékeltetésére való. „...aki az odaképzelt beszélő feje fölött, a gyötrelmes ismeretlenség párás ködében elő- elődereng: az Ábrázatot, Vonásokat még soha-nem öltött.\ 30