Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

R. MOLNÁR EMMA: írásjelek ortográfiájának vizuális és auditív rendeltetése

később derül ki, mert a ballagás hangulatát idézve odaveti záró- és idézőjelbe az ismert ballagási ének, a „Ballag már a vén diák" ismétlődő kulcsszavát a „tovább, tovább"-ot. Ezzel szinte visszavarázsolja a ballagás hangulatát, de ennek is inkább tárgyilagos, regisztráló értéke van, a rövid közbevetésből adódóan. Zárójelbe kerülhet a hirtelen támadt gondolat, ami elbeszélés közben eszébe jut, s amely szorosabban vagy lazábban kötődik a beszélgetés tárgyához. „... mert a hallás szakadatlan változik, mert a fejben szakadatlanul változik a tárok készlet, és abból már-más a mindenkori válasz, jelzés, közölt adat, összeg. Bent hallunk, magyaráztam, kintről csak valameddig. {Amúgy különben a süketség lehet az egyetlen szép testi nyomorúság: a csend puha, mint a bársony") (B.A. 11.) A filozofálgató író egy lírai közbevetéssel a csend szépségét jeleníti meg, egy szép szinesztéziában („a csend puha"). Eszébe juthat egy vágy, egy óhaj, s ez is megfelelő heiyen van egy zárójelben, nem szakítja meg a gondolatmenetet, csak motiválja: „És föl ne tegyék a kvízcsevej-kérdést, hogy mit vinnék magammal egy lakatlan szigetre. Semmit. Ott még idézni sem kellene, azaz vesszőre, rövid és hosszú hangzók használatára pontosan lemásolni a textust. {Jó lett volna csak magammal kettesben egy sziget) (B. A. 3 5.) Tárgyilagos kijelentés az óhaj, a mondat ponttal zárul nem felkiáltójellel, nem is hagyja lezáratlanul három ponttal. Nem is fejti ki az író részletesen, sőt csak egy zárójelbe tett megjegyzést kap a vágya. Ami fontos a számára és föltétlenül e! szeretné mondani másoknak is, az olvasóknak is, leírja zárójelben. A megszokottól hosszabb lesz a közbevetés, de szervesen illeszkedik a szövegbe: „Ha megemelem a padot, érzem a súlyát. Másképp bizonyíthatóan is valóságos pad: fényképet őrzök róla. {Hatvan éve fényképezek. Kattogtatva, képnapiót írok. A • látott valóságot jó fényképre rögzítem', me/t elillan. Fénykép hátára helyes ráírni, hogy hol és mikor, különben máskor és máshol lesz belőle. A pillanatfelvételek forrásmunkák, magam elé tehetem, értelmezhetem, elmondhatom őket, mögéjük mesélhetek, hiteles mögé hiteltelent, folytathatom őket A fényképezéshez használatos gép lencséjének neve: objektív.) A megőrzött képen Tutyi bácsi ül a padon, leveskét kanalaz" (B. A. 37.) Egy másik síkon fut az egyik közlendője, azaz két síkon szói egyszerre, váltogatva a pozícióját, a szituációt, amelyben szól. írói gond, hogy meg keli küzdenie a lineárisan megjelenítő formával, a folyamatos írással. A kezében tartott kép, és a fényképezésről, képnapióról, objektivitásról elmondott véleménye szinte egyszerre vetül az olvasó elé. 27