Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

R. MOLNÁR EMMA: írásjelek ortográfiájának vizuális és auditív rendeltetése

A fokozódó indulatot rejti a következő szövegrészben: „Nyiff-nyiff, biztatják közösen magokat, legyünk merészek, hangunk legyen érthető, tiszta, nyiff. Ha én: Ha énj. Ha énjj. Kellemetlen kis szünet." (E. P. 43.) Ha olvassuk a szöveget, nem nehéz elképzelnünk az egyre emeltebbé váló hangot. Egy termelési értekezlet hangulatának érzékeltetésében is segítenek az írásjelek, igaz, nemcsak a felkiáltójel ismétlődése, hanem a refrénszerű megjegyzéssel a hozzá társul kapcsolt zárójel ismétlődése is. „A politikai kiáltja. (Derültség, taps.) A termelési kiáltja. (Derültség, taps.) A gazdaságossági, kiáltja. (Derültség, taps.)" (E. P. 16.) A belső monológ feszültséget, szorongó félelmet rejt; a sok kérdőjel teszi láthatóvá és képzeletünkben hallhatóvá: „Ököllel kell ütnöm, de hóval Gyomorszájra? A szeme közéi Kalapálni a nyírotthajú golyófejéti Vagy torkon kell ragadnil A torok puhal" (B. A. 48.) Most egy sajátos daliamforma, a méltatlankodásé jelenik meg az írásjelekkel (kérdőjel, vessző, felkiáltójel) lekottázva: „Ha engem most fölvesznek, akkor nyugdíj előtt még megemelik a fizetésemet. És? És

A és!" (E. P. 32.) Nagyon természetes és a köznyelvben, a társalgási nyelvhasználatban igen gyakori dallamforma. A következő is hasonló céilal, tehát a beszéddallam lejegyzésének szándékával központozódott, csak itt a kérdőjel, a pont és a továbbgondolást kifejező három pont kombinálódott: „Csak okosaknak kel! lennünk. Érted-e kislány

?..

. Okosaknak^. Okosaknak? Okosaknak." (E. P. 97.) A következő példa is igazolja, hogy hallatni szeretné az író a szöveget. Kérdőjelet tesz mondai közben anélkül, hogy a párbeszéd va;;y az idézés jeleit használná. (Igaz, ezt a helyesírási szabályzat is engedélyezi. HSZ. 11. 250.) „Megy bel, bök a fejével a Tanácsterem felé. No, csak vigyázzon..." (E.P. 12.) Nem a megszólaltatás, inkább a közlés mögött rejlő erő érzékeltetésére való az effajta írásjelezés: „...nem lehetséges-e, hogy holnapra ő lesz a Holnap Fontos Embere

...???!

!!" (Határ Győző: A fontos ember. JATE Kiadó Szeged, 1989. 13. A továbbiakban H. GY. és lapszám.) Sőt, talán még új információt is ad, ilyesfélét: Igen, Ő lesz a fontos ember, érdemes ezen töprengeni, mert ehhez a helyzethez kell alkalmazkodni, méghozzá idejében. Szinte biztos is ez a változás, gondolni kell rá, hogy ne érjen felkészületlenül. Ilyen felfogásban az írásjel figyelmeztet is. 25