Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Geographiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Mosolygó László: A földhasznosítási szerkezet történelmi változása Egerben

aránya 3,5-szerese az országos átlagnak. A szőlő részesedése — minden csökkenés ellenére — négyszer nagyobb az országos értéknél. Legvárosiasabb településünk, Budapest földhasznosítási struktúrája 1895-ben főként a kert, valamint a szőlő magas arányával tűnt ki az országos átlagból. A művelés alól kivett terület aránya és az infrastrukturális fejlettség közötti kapcsolat azonban az 1895-ös adatok alapján ~ a fentebb már említett gondok miatt — nem ítélhető meg egyértelműen. Ugyanilyen fenntartásra ad okot az a tény is, hogy 1895-ben a földadó alá nem eső terület aránya Egerben nagyobb volt mint Budapesten. A városi típusú mezőgazdaság legfontosabb jegyeként tehát az intenzív művelési ágak, mindenekelőtt a kert magas aránya értékelhető ebben a korban. Budapest földhasznosítási szerkezetében 1895-ben a kert több mint hatszor nagyobb aránnyal szerepelt mint országos átlagban. Egerben a kert aránya 4,5 % volt az országos 1,3 %-kal szemben A mezőgazdaság városi jellege a városok nem mezőgazdasági népességkoncentrációjával kapcsolatos. Érthető e jelleg szerényebb kifejlődése Egerben, ha figyelembe vesszük, hogy az 1900. évi népszámlálás szerint a mezőgazdasági keresők az összes keresőből Budapesten 1,4 %-kal, Egerben pedig még 28,5 %-kal részesedtek. Érdemes megemlíteni, hogy 1895-ben az alföldi városokban a kert aránya felét sem érte el az országos átlagnak (MOSOLYGÓ L. 1978). Budapest az elmúlt század végén a legdinamikusabban fejlődő magyar város volt. Eger viszont lemaradt a kapitalizmus ipari versenyében — még szűkebb környezetéhez képest is. Az alföldi városokhoz viszonyítva azonban pozíciója továbbra is kedvezőbb volt. A népességkoncentráció eltérő szintje magyarázza azt a látszólagos ellentmondást is, hogy miközben Budapesten a kert aránya csaknem kétszerese volt az Egrinek — a történelmi források egybehangzó állítása szerint — a kertészet a város határán messze túlmutató jelentőségű volt Egerben. A XIX. század első felére vonatkozóan FÉNYES E. (1851.) a szőlő- és bortermelés mellett a gyümölcstermesztést emelte ki. A század második felében megjelent forrás szerint a Tisza jobb partján lévő alföldi területeket Eger látta el nyári gyümölccsel, s az Eger-patak völgyében termesztett zöldség Gyöngyös és Miskolc piacára is eljutott (MONTEDEGOI ALBERT F. 1868). BOROVSZKY S. (1909) monográfiája szerint az egri kofák látták el zöldséggel Észak-Magyarország egész területét, gyümölcsből pedig kivitelre is jutott. A Budapesthez képest alacsonyabb kertterületi arány és a táji specializációként is jelentkező kertészeti termelés közötti látszólagos ellentmondást a népesség48