Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Geographiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Mosolygó László: A földhasznosítási szerkezet történelmi változása Egerben

* Az összehasonlító vizsgálatokhoz az országos átlagok mellett felhasználtuk Budapestnek, mint legvárosiasabb településünknek és -- egy korábbi tanulmányunkat (MOSOLYGÓ L. 1978) alapul véve — az alföldi városoknak az adatait is. 2. EGER FÖLDHASZNOSÍTÁSI STRUKTÚRÁJÁNAK TÖRTÉNETI ALAKULÁSA Eger földhasznosítási szerkezetének legjellemzőbb vonása — egész általunk vizsgált története során — a szőlőterület magas aránya, amely valamennyi tekintetbe vett időpontban meghaladta az országos átlagot. 1865-ben 41 %-kal részesedett a szőlő Eger földterületéből, amely az akkori országos átlag 26-szorosa volt (1. táblázat). Ez rendkívül erőteljes táji specializációra utal, bár lehetséges, hogy a korábbi századokban — legalábbis a magyar városok esetében — a szőlő magasabb aránya a városi mezőgazdaság egyik sajátos vonása volt. A feudális korban számos városban a gazdaság a szőlő- és bortermelésen alapult, sőt igazi polgárnak is csak azt tekintették, aki a városi ház mellett, a város határában fekvő kerttel, szőlővel is rendelkezett (EPERJESSY K. 1971). A XIX. század végén Eger szőlői is áldozatul estek a filoxérának. E térségben 1886-ban ütötte fel fejét a filoxéra és rövid három év alatt a szőlők zömének pusztulását eredményezte (SZEDERKÉNYI N. 1897). A rekonstrukcióra az 1890es évek végén és századunk elején került sor (LADÁNYI M. 1936). Az 1865-ös és az 1895-ös adatok összevetése a szőlők 85 %-os pusztulására utal. A veszteség oly nagy volt, hogy a felújított szőlőterület nagysága és aránya többé soha nem érhette el az 1865-ös szintet. Századunkban is a város szőlőterületének 20 %-os csökkenése figyelhető meg, ennek okai azonban már a társadalom és a gazdaság szféráiban kereshetők. A szőlő 1865-ös igen magas aránya megmagyarázza az egyéb művelési ágak országos átlagnál alacsonyabb részesedését. A szőlőn kívül csak a "haszonvehetetlen" terület haladta meg az országos arányt, annak több mint másfélszerese volt. A művelés alól kivett terület magasabb aránya a városi típusú mezőgazdaság egy sajátos jellemvonása. Az 1865-ös adatokból azonban hiba lenne erre következtetni, mivel a "haszonvehetetlen" földek zöme valóban olyan területeket jelenthetett, amelyek mezőgazdasági művelésre alkalmatlannak bizonyultak. Erre utal az a tény, * , Az országos adatok Magyarország mindenkori területére vonatkoznak, 1895-ben Fiume és HorvátSzlavonország nélkül. 46