Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)
PATKÓS MAGDOLNA: Muzsikáló Gyöngyös
ban", majd a Szimfonikus Zenekarban játszottam Gyöngyösön, ezután következett a főiskola. 20 évig vezettem szülőfalumban Gyöngyössolymoson egy népdalkört, 6 évig népzenét játszottam a Vidróczki Néptáncegyüttes zenekarában, majd a gyöngyösi Musica Mansueta Kamarazenekarban kezdtem el zenélni, amit még ma is művelek. A Mátra Művelődési Központban töltött éveim alatt Szívós József igazgató többször meghívta volt színpadosait Gyöngyösre, így Jenővel egykori főnököm révén is sokszor találkoztam. Ők rajongásig szerették Szívóst, vagy ahogy ők nevezték „Szívós aput". Ma már nincsenek közöttünk. De életművüket itthagyták, szellemiségük tovább él bennünk, általunk. 1. A szabadművelődés korszaka 1945-1948 1945 után elemi erővel indult be az élet, a magyar zeneművészet intézményei meglepő gyorsasággal szerveződtek újjá. A zenei élet a legjelentősebb magyar zeneművészek, Bartók és Kodály munkásságához kötődött. Újjászerveződtek a II. világháború között működő közösségek, de sok új is született, soha nem látott mértékben vettek részt emberek a közösségi művelődés egyes színterein. Gyöngyösre is az volt a jellemző, hogy a két világháború között létező zenei csoportok egy része újjáalakult, ugyanakkor új közösségek is létrejöttek. A kórusmozgalomban folytatták működésüket az olyan nagymúltú kórusok, mint a Főegyházi Énekkar és az Alsóvárosi Katolikus Énekkar. A két világháború között működő Iparos Dalkört 1946/47-ben szervezte újjá Tomits György karnagy. A zenei közművelődés formái közül legfontosabbak voltak a hangversenyek, valamint az aktív zenélés színterei: a kórusokban, zenekarokban történő zenélés. A hangversenyek zöme kórushangverseny volt, de általában ezeken is közreműködött egy-két jeles zeneművész. A helyszín is igen változatos: Katolikus Kultúrház, Szent Bertalan-templom, a mai Mátra Száiló vörös terme a legjelentősebbek. A hangversenyeket többen is szerveztek, így például a Magyar-Szovjet Baráti Társaság, Magyar-Szovjet Művelődési Társaság, Iparos Dalkör, gimnázium. Sok esetben a szabadművelődési ügyvezető a kezdeményező. A korabeli sajtó sok szép hangversenyről beszámol, amelyek fellépői között neves művészek is közreműködtek. Most csak a jellemző vagy kiemelkedő jelentőségű hangversenyeket említjük meg. 1946. október 27-én a Szent Bertalan-templomban ének- és orgonahangversenyre került sor, ahol az Iparos Dalkörrel közösen lépett fel a nagymúltú Főegyházi Énekkar és az Alsóvárosi Énekkar, Katolikus Énekkar és a Polgári Leányiskola Énekkara. A 200 résztvevő dalos műsorán Pachelbel, 30