Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)

KÖDÖBÖCZ GÁBOR: Kányádi Sándor költészetszemléletének ala-kulása, a lírai személyiség formálódása

Ködöböcz Gábor Kányádi Sándor költészetszemléletének alakulása, a lírai személyiség formálódása Az állandó készenlét és a modernség programja Kányádi Sándornak több alkalommal is megjelentek összegyűjtött versei (Fáról fáig, Fekete-piros versek. Vannak vidékek. Valaki jár a fák hegyén), ami igen jó lehetőséget kínál arra, hogy az életmű alakulástörténetében (a keresés-rátalálás-beteljesítés stációiban) bekövetkező poétikai módosulásokat, világképi változásokat figyelemmel tudjuk kísérni. A Kányádi-recepció legautentikusabb képviselői (Bertha Zoltán, Cs. Gyímesi Éva, Görömbei András, Kántor Lajos, Láng Gusztáv, Márkus Béla, Pécsi Györgyi, Pomogáts Béla) szerint a népitől a modernig vezető illyési út erdélyi reprezentánsát tisztelhetjük a Kolozsváron élő költőben. „Az elméletíró is izgalmasan mainak, korszerűnek látja Kányádi költészetét. Óriásinak az utat, melyet a költő bejárt - hagyományostól a modernig, a daloktól a szövegekig".

1 Ráadásul a mostanában hangoztatott divatos tétel ismeretében („minden szöveg csak értelmezett formában létezik"), a Kányádi-líra esélyei legalábbis reménykeltőek, hiszen legutóbbi kötete (Valaki jár a fák hegyén) közel 30 ezer (!) példányban kelt el, ami verseskönyv esetében elképesztően magas számot jelent. A Kányádi-kötet iránti fokozott érdeklődés azért nagyon fontos, mert az értelmezés előfeltétele az olvasás és megfordítva: az olvasás természetes velejárója a valamilyen szintű értelmezés. És akinek sok az olvasója, annak az értelmezője sem lehet kevés. Ezért is különös, hogy Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténete" Kányádi Sándort teljesen említetleníil hagyva kelt olyasféle? benyomást, mintha ez a költészet egyáltalán nem is létezne. A Debreceni Irodalmi Napok szerkesztett anyaga (Alföld, 2000/2.) is arra enged következtetni, hogy Kányádi Sándor poétikája és mindenkori lírai énjének szituáltsága a posztmodern optikája és elváráshorizontja alapján szinte teljességgel beláthatatlan és értelmezhetetlen. Egyébiránt ezen nem is nagyon csodálkozhatunk, hiszen a jellegzetesen posztmodern jegyek Kányádi költői világától idegenek. Amint az a lírai szubjektum létbeli pozícióját és esztétikai magatartását tükröző értékjelképekből, önstilizációs-önértelmező alakzatokból és egyéb 1 Márkus Béla: Bot és batyu. Kányádi Sándor: Szürkület. Alföld, 1979/5., 81. " Vö.: Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története 1945-1991. Argumentum Kiadó, Bp., 1994.