Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)
KOZMA GYÖRGY BERTALAN: Táncsics könnyei
nőd 4* derékf] kit ölelek - mond[d] neki[,] hogy én tálentomod 7 9 imádója valék 's leszek, égy hetsűletes Polgár nő vagyok - Ki el akarom még éltem estvéjén azon örömet érni hogy égy sor írásodhói láthassam hogy nem feledéd a Szegény Székelynét Táncsics Mihály né Seidl Teréz (Grund Vilmos kőrajza) hogy ily rövid idő alatt három gyermekemet elvesztettem, a nélkül, hogy még utoljára láthattam s szivemre szoríthattam volna. Néha ugy tetszik előttem, mintha nem volna igaz, nem lehetne igaz, hogy még látnom kell őket. [...] Az öt gyermek közt egy volt csak fin, az utolsó, tehát a legkisebbik. Ha nem a hos[s]zas együttlét, az összeszokás, a fokonkénti fejlődés teremtené és fokozná az apai szeretetet: a fiút, már csak azért is, mert egyetlen volt, kellett volna leginkább szeretnem, pedig ez nem volt az eset, hanem nagyobb koruk fokozata szerint leginkább szerétéin a legidősbik leánygyermeket. [...] Csodálatosnak tartom, hogy a gyermek nevemet mindig igy ejté ki: Táncsics, elhagyván az elüllévő S betilt. Legyen ugy imádott gyermekem, emlékedre! - Könnyeimmel neked áldozok. Szivem fájdalma enyhül általuk. " Táncsics 1873, 2:68-74. p. J s Táncsics 1838 októberében, a józsefvárosi plébániatemplomban vette feleségül Seidl Terézt, aki mellett haláláig kitartott. S aki szintén kitartott az író mellett a szabadságharc elfojtását követő legnehezebb időkben is. Táncsics szavaival: „Ha van érdem abban, hogy nyolcz évig tartott hosszú rejtezkedésem alatt el nem vesztem; föl nem födöztek, tehát akasztófára nem jutottam, ez érdem egyedül őt illeti. Ugy őrködött fölöttem, miként csak Isten angyala őrködhetik. Ha semmi más jó tulajdonsággal nem birt volna is, csak azzal, miszerint éltemet annyi veszély közt fen[n] tudta tartani: ez maga elég volna arra, hogy rendkívüli tüneménynek mondathassék. " TÁNCSICS 1873, 1:125. p. Tehetséged. 172
