Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kovács Flórián: A demjéndi szőlőterületek gyomtársulásának vizsgálata I.

A növények hőigénye rendkívül változó. A demjéni területen a gyomfakok közül 58 %-ot (TO) hőközöinbös fajok, 15 %-ot (T3) a kevésbé hidegtűrő fajok, 11 %-ot (T3--4) a melegkedvelő, hidegérzékeny fajok, a fennmaradó 8 és 7 %-ot, a (T2) hidegtűrő és a nagy melegigényű fajok képviselik. A talaj N2-tartalma iránti igény alapján 20-25-30 %-ban részesülnek az (N3) közepes, az (N4) inkább gazdag, valamint az (N3—4) két csoport közötti átmenetet képező csoport. A szélsőséges csoportokba tartozó fajok (NI) trágyázatlan, (N5) túltrágyázott termőhelyet igénylő fajok 2 és 7 %-ban találhatók meg. Figyelembe véve a talajnedvességi igényt 12,5 %-ot tesznek ki, az (F2) száraz, időnként átnedvesedő, 20 %-ot az (F3) friss, nem túl száraz, nem túl nedves (F2--3) pedig 46 %-ot. Lásd a 3. ábrát. 0 2 23 3 34 4 4 5 5 3. ábra. A demjéni gyomnövényzet vízigény szerinti összetétele. A kapás kultúrához hasonlóan itt is megjelenik az Amarantho-Chenopodietum (Kiss 1963, Soó 1947). Jellemző fajok: Amaranthus albus, Ainaranthus retroflexus, Amaranthus chorostachys, Chenopodium album, Echinochloa crus-galli, Portulaca oleracea, Taraxacum officinale, Lainium arnplexicaule. Két szubasszociációja az Amarantho - Chenopodietum - echinochloetosum és az Amarantho Chenopodietum portulacetosum közül az utóbbi érvényesül jobban (Bodrogközy 1959, Kiss 1963). (Lásd: 1. sz. táblázat) 40