Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Vajon Imre: A lepkék idegrendszerének kapcsolta a funkcióval és az életmóddal II.

csökevényes (Satyridae, Nymphalidae). Azoknak a fajoknak az első ducuk és idegeik mégis fejlettebbek, amelyek jól repülnek, mert az előtör izmai is segítik a repülést. Az intenzívebben működő izomnak fejlettebb idegkapcsolatai alakultak ki. Olyan eset is előfordul, hogy nem jó a lepke repülése, mégis fejlettek az izmok és az idegelemek. Ennek oka, hogy nagy testű állatot kell a szárnyaknak levegőbe tartaniuk, (pl. Saturnia pyri) ami csak erőteljes izommunka révén lehetséges és a repülés koordinálásában nagy jelentőségű az idegrendszer. A lepkék mozgása főleg repülésben nyilvánul meg. Ilábaik gyengén fejlett járólábak, amelyek elsősorban kapaszkodásra alkalmasak, s némelyek a leszállás utáni elrejtőzéskor használják. A repülés szerepet játszik a táplálék felkeresésében, a nemek egymásra találásában, a peték megfelelő helyen (tápnövényen) val. elhelyezésében, a menekülésben és a vándorlásban. Ez utóbbi ösztön a ön- és fajfenntartás érdekében alakult ki bizonyos lepkékben. SWACHULAI SÁNDOR a rovarok öt repülési típusán belül a lepkék repülését két típusba sorolja be: 1. Az egy darabból álló, váltakozó irányú légcsavar elvén működő rugalmas szárny, de itt a szárny két részre osztott, rugalmas fő- és mellékfelületből áll. Ez az ún. kisszárnyú lepke típusa. 2. A nagyszárnyú pillangó típusnál két önálló részből álló két pár merev szárny található. Ez a csapkodó rendszer, amely a legkevésbé gazdaságos típus. A kisszárnyú lepkék szárnyfelülete kicsi, ehhez képest testük (tor, potroh) terjedelmes, széles, vaskos {Noctuidae, Sphingidae). A szárnyak felületi terhelése (az egységnyi szárnyfelületre eső súly) nagy. A zömök test ~ főleg a tor — fejlett izomzata nagy energiatartalékot tárol magában. A két szárnypár nagysága lényegesen eltér. A hátulsó szárnyak felülete rendszerűit nem haladja meg az elülsők felületének egyharmadát. A szárnyak karcsúak, felületük sima, gyors csapásaikkal nagy erő kifejtésére képesek. A nagyszárnyú lepkék túlnyomó része nappal repül. Az előbbiekkel szemben — legtöbbször ~ nagy szárnyaikhoz finom vékony test tartozik (Papilionidae, Nymphalidae). A nagy szárnyak lengő- vagy csapkodórendszerben működnek. A terjedelmes szárnyfelület kis rezgésszámmal, le- és felcsapással mozog. Testük szárnyak lecsapásakor felfelé, felcsapásakor lefelé mozdul el. Ez a repülés nem olyan stabil, mint a kisszárnyú lepkék mozgása. 74