Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Milinki Éva: Az egerszalóki víztározó plankton-szerkezete

csökkenésével a K-stratégista fajok kerülnek előtérbe, melyek a környezeti változásokhoz jobban tudnak alkalmazkodni (Gulyás, 1987), A Zooplankton mennyiségi növekedésével az alganépesség egyidejű csökkenése következik be, mely a Zooplankton fogyasztás élénkülését mutatja. A zooplanktont alkotó fajok zöme algaevő, a fitoplankton szelektív legelése jellemző rájuk (Eucyclops serrulatus, Eucyclops macrurus). A trofitási fok növekedésével a Rotatoriák és Crustaceák mérete és fajszáma csökken. A nyári mintákban néhány faj tömeges megjelenése figyelhető meg. A nyári gazdag Zooplankton népesség nitrogén és foszfor kiválasztása stimulálja a Cyanophyták elszaporodását. Ugyanakkor a kékalgák dominanciája a szűrőszervezetek számának nagymértékű csökkenését idézik elő, illetve azon Zooplankton fajok fennmaradását teszik lehetővé, melyek kékalgákkal szembeni toleranciája nagyobb. A Cladocerákon belül a kisebb Bosmina fajok váltak ilyenkor dominánssá. Kékalgákkal szembeni nagyobb tűrőképességük szelekciós előnyt jelent számukra a nagyobb fajokkal való versenyben, illetve korlátozott tápanyag ellátottság mellett rövidebb idő szükséges a minimális testméretük eléréséhez. Gyorsabb tápanyag visszajuttatásuk révén viszont fokozzák a fitoplankton szaporodási lehetőségeit, zavart idézve elő a normális táplálékláncban (Lakatos-Bartha, 1989.). A Zooplankton fajösszetétele mintavételi helyenként is eltérést mutat. A nyíltvízi részen elsődlegesen euplanktonikus fajok fordultak elő, Leggazdagabb fajokban a nádas és az előtte található hínaras területe. Különösen a Cladocerák előfordulását befolyásolja a nagyobb tömegű makrovegetáció. A vízi növényzet között élő fajok szaporodnak el (Leydigia leydigi SCHOEDLER, Scapholeberis mucronata var. cornuta MÜLLER). A parti területeken vett mintákban a planktonikus elemek keveredtek a parti rész jellemző fajaival (Colurella colurus EHRENBERG, Notholca squamula MÜLLER, Testudinella mucronata GOSSE, Testudinella parva var. bidentata TERNETZ, Macrocyclops albidus JURINE; Paracyclops fimbriatus FISHER, Paracyclops poppei REHBERG). A diverzitás (H") és az egyenletesség (J) értékeinek alakulásánál mind a fitoplankton, mind a Zooplankton esetében a téli időszaktól májusig növekedés, majd nyár végén és ősszel jelentős csökkenés figyelhető meg. A fitoplankton esetében a diverzitás és az egyenletesség értékeinek csökkenését a kedvezőtlenebb fény- és tápanyagellátottsági viszonyok idézik elő. A zooplanktonnál a rendelkezésre álló tápiálékbázis elszegényedése a kékalgák dominássá válásával az algaevők étrendjének beszűkülését és ezáltal faji változatosságuk csökkenését eredményezte. 69