Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Biologiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Vojtkó András: Az Aggteleki-karszt növényföldrajzi jellegzetességei

78 Vojtkó A. Somos-tető északi oldalain), amely említhető ritkaság ebből a társulásból. A Fertős-tető északi lejtőjén, a Ló-kosár beszakadásszerű fennsíkjának peremén is találkozunk szép bükkösökkel. Magán a Fertős-tetőn töbörben él, a Tornai-karszton ritka Sorbus aucuparia, Prenanthes purpurea. A Piticshegy északi oldalában a bükkös Mercurialis perennis típusa található, közvetlenül a sziklaerdőkkel határosan. Montán bükkös fajokkal rendelkező (Aconito-Fagetum) állományok kerültek térképezésre a Fertős-tető északi meredek oldalán. Ezek fajkészletébe beletartozik a Daphne mezereum, Hordelymus europaeus, Lunaria rediviva, Melittis grandiflora, Polygonatum verticillatum, Prenanthes purpurea, Rosa pendulina, Senecio nemorensis subsp. fuchsii. Szikla- és szurdokerdők Igazán szép és tipikus hársas-kőrise sekkel (Tilio-Fraxinetum) találkozhatunk a Fertős-tetőn, a Mihály-láza északi oldalain, a Ménesvölgyben, a Busa-tetőn, a Lipinye-tetőn és aljában. Ezen állományokhoz hűvös klímájú sziklaerdők (.Mercuriali-Tilietum) kapcsolódhatnak a Fertőstetőn, a Mihály-láza oldalában és a Ménes-völgyben. (Egy ilyen foltban volt szerencsém látni egy farkast (Canis lupus) is az Alsó-Andrási-nyilastól északra!) Fajkészlet és tipikusság szempontjából kiemelkedik a Fertős-tetőn levő, nagy területet borító társulás. Ehhez hasonlót csupán a Bükkben lehet látni, ott sem sok helyen. A karakterfajok szinte mindegyike megtalálható a Fertős-tető fennsíkján (Aconitum anthora, Carex brevicollis, Glechoma hirsuta, Rosa pimpinellifolia, Sorbus torminalis, Viola hirta, Waldsteinia geoides), illetve néhány, a szomszédos társulásból beszökő növényfaj (Daphne mezereum, Lilium mar tagon, Paris quadrifolia, Polygonatum verticillatum, Rosa pendulina, Senecio nemorensis subsp. fuchsii) is színesíti a társulást. Innen ismert a kakasmandikó (Erythronium dens-canis) egyik Tornai-karsztra vonatkozó adata is. Tény, hogy ezekben az erdőkben van gyertyán, azonban az elegyes lombkoronaszint és a tipikusnak mondható lágy szárúszint alapján kimeríti a hársas kőrises fogalmát. Karakterfaja, a Carex brevicollis több ponton fordul elő (a Fertős-tető nyugati részén Scilla bifolia s.1-val és Erythroniummal), mindemellett állandó faja a Waldsteinia geoides. A Pitics-hegy északi oldalán található hársas sziklaerdőkből említhetők (Tilio-Fraxinetum, Mercuriali-Tilietum) az Aconitum anthora, Carex michelii, Festuca altissima, Waldsteinia geoides. A Jósvafő környéki területek sziklaerdői heterogén összetételűek, de hasonló igényű és vikariáló fajokból épülnek fel. Ezek alapján e sziklás termőhelyek elegyes lombkoronaszintü erdői, főként a mezofil lágyszárú fajok és néhány xerotherm karakterfaj megléte alapján ide vonhatók. Szinte minden állományán felismerhető a másodlagos jelleg, azonban ettől függetlenül a termőhely által determinált fiziognómia és némi generalista faj készlet