Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Biologiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)
Orbán Sándor és Sass-Gyarmati Andrea: Új adatok az Upponyi-hegység mohaflórájához
44 Orbán S., Sass-Gyarmati A. Jelen cikk a szerzők által 2004 kora tavaszán a Damasa-szakadékban tett rövid kirándulóút gyűjtési eredményeit tartalmazza. A máj mohák nomenklatúrájánál Schumaker et al. (2000), a lombosmoháknál Frahm (1995) és Smith (1997, Hypnum) munkáját vettük alapul. A herbáriumi bizonyító példányok az Eszterházy Károly Főiskola Herbáriumában (EGR) találhatók. Új és érdekes mohafajok A szakadék legmélyebb részén, ahol állandóan érezhető a hűvös levegő kiáramlása, nagy gyepeket alkot a Rhizomnium magnifolium, melyet már a terepen felismertünk, és a mikroszkópos vizsgálat igazolta is feltételezésünket. A faj új a hazai flórában, hiszen első szerző korábbi revíziójában nem szerepel (Orbán 1974, 1975), és későbbi munkákban sem lelhető fel. A hazai flórában a Rhizomnium-ok közül a R. punctatum fordul elő, mely nedves, patak menti és erdei helyeken, sziklákon és korhadó fán aránylag gyakori. Mivel a két faj habitusra igen hasonló egymáshoz, az alábbiakban megadjuk elkülönítő határozókulcsukat. Határozókulcs a magyarországi Rhizomnium fajokhoz: 1. A szárnak csak az alsó részén vannak vastagabb vörösesbarna színű gyökérszőrök, a levélszegély sejtek a levél közepén 3-4 rétegűek, a levélcsúcsi részben a levélsejtek prozenchimatikus alakúak. R. punctatum 2. A száron a vastagabb gyökérszőrökön kívül vékonyabb és rövidebb, halványbarna színű győkérszőrök is jelen vannak, melyek a szár felszínét beborítják, a szegélysejtek a levél felső részétől a levél közepéig egysejtrétegűek, a levélcsúcsi sejtek téglalap alakúak. R. magnifolium A R. magnifolium (Horik.) T. Kop. boreális flóraelem. Európában hosszú ideig Mnium puncatum var. elatum Schimp. volt ismert. Könnyen összetéveszthető a R. punctatum-vcssX, melynél viszont hiányoznak a vékonyabb halványbarna gyökér szőrök. Európai előfordulási helyei: Fennoskandinávia ill. az emellett lévő észak-orosz területek, és Közép-Európa oroboreális klímájú (lucfenyves zónával rendelkező) hegységei (Koponen, 1980). Schistidium boreale Poelt. Ritka európai montán faj, hazai elterjedése nem tisztázott. Boros (1968) könyvében f. laxum Poelt néven szerepel, Zempléni-hg., Bükk hg., Kőszegi-hg. elterjedéssel, az Orbán-Vajda (1983) határozóban (subsp. gracile néven) nincs megadva elterjedési adata. Könnyen megkülönböztethető a többi Schistidium fajtól vékony ágai és