Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Biologiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Marschall Zoltán: Az Iris aphylla subsp. hungarica (W. et K.) Hegi újabb előfordulása a Zempléni-hegységben

40 Marschall Z. Az egykori szőlőterületek felhagyását részben történelmi, részben természeti katasztrófa (ílloxéravész) eseményei, valamint a művelési szempontból kedvezőbb alacsonyabb tengerszint feletti részek hasznosítására történő áttérés lehetőségei indokolták. Az előbbiekhez jelentősen hozzájárult az alapkőzeten kialakult sekély termőtalaj erodálódása. Anyag és módszer 2002 júliusában végeztünk flóra- és vegetációtanulmányokat a területen az „Erdőbénye Barnamáj-andezit" védnevü bányaterület ökológiai állapotfelmérés program keretén belül. Ekkor történt az Iris aphylla subsp. hungarica vegetatív állapotban lévő töveinek azonosítása, valamint a terület vegetációjának elsősorban természetvédelmi szempontú értékelése (Marschall és Varga 2002). A következő év, 2003 májusában reproduktív, virágzó egyedekről is sikerült dokumentumot szerezni (Szügyi J. 2004). Eredmények A vizsgálat idején az itt megtalált kb. 35-40 tő Iris aphylla subsp. hungarica előfordulását a térségről megjelent szakirodalmi adatok nem említik. A Barnamáj -hegy gerincén előforduló természetszerű gyep, amelyben a fokozottan védett taxont találtuk, fajkompozíciója alapján az erdős-puszta rét (Campanulo-Stipetum tirsae) növénytársulásra emlékeztet. A felhagyott és helyenként jelenleg is müveit szőlőparcellák szegélyében kialakult cserjés mentén keskeny sávban, majd a terület D-i és DK-i oldalán kiszélesedve találjuk az egykori sztyepp vegetáció nagyrészt másodlagosan kialakult gyepjét. A társulást kijelölő domináns növényként kisebb-nagyobb foltokat alkot a Festucion rupicolae és Festucetalia valesiaceae cönológiai faj csoportba tartozó Festuca rupicola, Poa angustifolia, valamint az Inula hirta, Verbascum phoeniceum, Scabiosa ochroleuca. A tavaszi és nyáreleji időszakban különösen virággazdag sztyepprét jellemző fajai a következők: Rosa gallica, Campanula bononiensis, Filipendula vulgaris, Peucedanum cervaria, Adonis vernalis, Iris variegata, Rosa gallica, Pulsatilla sp. A vegetatív állapotban történő pontos faji azonosítását nem tudtuk elvégezni, közlése ezért nemzetség (Pulsatilla genus) szintű. A vizsgált rész legértékesebb növényfaja a vegetatív állapotában azonosított, kiemelten védett magyar nőszirom képviseli a terület tényleges botanikai és természetvédelmi értékét. A kontinentális flóraelemekben gazdag, sávszerüen húzódó erdőssztyepprét jellegű növénytársulást erősen degradált vegetációs egységek szegélyezik. Ezekben számos olyan faj található, mely erős kompetíciós képességgel, stressztoleranciával bír, így ezek agresszív terjedése a jövőben veszélyeztetheti a botanikai értékeket képviselő fajok élőhelyét.