Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Sectio Chemiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 22)

Hidy Pálné-Lacahta István: A Nyugdíjasok Népfőiskolája

kisebb horderejű napi törekvések között zajlik. Ez így jó, így természetes. Mindebből következik, hogy a mindennapok eseményei, történései sokszor valós jelentőségükön túlnőve, gondolat és érzelemvilágunkban az átlagosnál nagyobb szerepet kapnak. Kicsinek, jelentéktelennek tűnő törekvések számukra nehéz, aggodalmaktól terhes, lelki nyugalmukat felborító órák okozójává lesznek. Mindez fordítva is igaz. A mindennapok apró örömei a lelki feltöltődés erőt és élniakarást tápláló forrásaivá nőnek. Egy telefon, vagy levél, egy jó ízű beszélgetés, vagy illatos tea, a természet megújuló csodái, az életre rácsodálkozó, és azt egyre jobban értékelő idős ember számára nagy jelentőségű történésekké lesznek. Érzi, tapasztalja ezt mindenki, aki idős emberek között él, aki tenni akar és tud valamit értük. Közöttük az átlagosnál is jobban felértékelődik a jó szó, a segítő, adni akaró emberi szándék. Jó és felemelő érzés értük, nekik tenni valamit. Ezek a gondolatok és érzések vezettek minket akkor, amikor megszerveztük és elindítottuk testi-lelki egészségük őrzését szolgáló első népfőiskolai kurzusunkat. Ezek az érzések vezettek, amikor összejöveteleink napját és óráit az intellektuális élményeken túl a törődés, a figyelem apró ötleteivel és kitalálásaival igyekeztünk emlékezetesebbé tenni. Hittük, hogy megértik és megérzik ezt. Nem kellett csalódnunk. Nehéz lenne eldönteni, hogy ők, vagy mi lettünk gazdagabbak, ők, vagy mi kaptunk többet találkozásaink révén. Mi erősítettük hitüket a szeretet és emberség erejében, ők erősítettek minket az adni tudás, adni akarás semmivel nem helyettesíthető örömeinek keresésében és megértésében. Mielőtt tevékenységünk részleteiről szisztematikusan szólnánk, úgy gondoljuk, még egyszer hangsúlyozni kell a szervezők domináns motívumait e munkával kapcsolatban. Őszintén szeretjük az idős embereket. Talán ez abból is adódik, hogy közeli családtagjaink között is több egészen idős ember van, akikkel szoros segítő-kapcsolatban vagyunk. Közelről, a gyakorlatból is ismetjük életüket, személyes problémáikat, örömeiket, bánataikat. Úgy érezzük, hogy a szeretetből fakadt minden tevékenységünk, hogy ez adta meg a valódi fundamentumát minden ténykedésünknek. Fő szándékunk mindenek előtt a segítés volt. Segíteni akartunk úgy, hogy a foglalkozássorozat során társként nyújtottuk szeretetünket és egy tartalmas tevékenységlehetőséget. 85