Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)
Lachata István: A pedagógiai képességek fejlesztéséről, a hallgatók véleményének tükrében
sőt a hibák utólag elemezhetők, s ez által könnyebben javíthatók." "Kellemes, mintegy családias légkörben zajlottak le ezek az órák. Alkalmasak voltak arra, hogy fejlesszék, átalakítsák szemléletünket. Lehetett tanulni magunktól (amikor visszajátszottuk a felvételeket), és másoktól is leshettünk el jó ötleteket. Jó volna, ha lenne még alkalom hasonló órák tartására, és nemcsak a gyakorlóiskolában kerülnének elénk hasonló jellegű megoldásra váró feladatok. Jó volt látni magamat, az izgalmat, a gondokat. A félév végén azt hiszem meg lehetett figyelni a csoporttagok arcán a megerősödött önbizalmat." "Tetszett hogy olyan helyzeteket próbálhattunk ki, amelyekkel találkozni fogunk nevelő tevékenységünk során. Láthattuk saját viselkedésünket, reakcióinkat, "kívülről", külső szemlélőként a videofelvételek segítségével. Ez és a belső, megélt érzések segítenek a megfelelő viselkedés kialakításában, és ez az alapja annak, hogy olyannak lássanak, ismerjenek bennünket, amilyenek szeretnénk lenni. Úgy érzem, hogy a félév folyamán fejlődött az önbizalmam, javult a kapcsolatteremtő képességem. Bátrabban állok ki a csoport és a kamera elé. Ezek a pedagógiai szituációk részben felkészítettek a valódiak majdani megoldására is. Érdekes és hasznos, ha az ember kívülről is láthatja magát, el tud indulni az önfejlesztés útján." "A szemináriumon kipróbálhattuk önmagunkat. Igazi életszerű feladatok voltak. Értékeléskor pedig mindenki szabadon elmondhatta őszinte véleményét magáról és másokról. Az órák hangulata semmilyen más óráéhoz nem hasonlított. Ez nagyrészt Tanár úron múlott: rengeteg segítséget, gondoskodást kaptunk. Nagyon jó volt! Játékos formában ébredhettünk rá erényeinkre és hibáinkra. Belekóstolhattunk egy kicsit az iskolai problémák megoldásmódjába. Nem volt könnyű, de sokkal közelebb kerültünk a tanári pályához." Mindinkább világossá válik számunkra, hogy a tanárjelöltek hagyományos módon való felkészítése a nevelésre nem megfelelő. Nyilvánvaló tévedés annak hallgatólagos feltételezése, hogy a neveléshez szükséges képességek csupán az elméleti ismeretek alapján önmaguktól kialakulnak. 84