Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Lachata István: A pedagógiai képességek fejlesztéséről, a hallgatók véleményének tükrében

nulók (16 fő) asszisztáltak. Minden felvételtípusnál több téma megfogalmazására törekedtünk. Itt nagy jelentőségűek voltak a hallgatók ötletei is. Viszonylag sokféle választási lehetőségnek számos pozitívuma volt. Az alternatívák megjelölése hangsúlyozta a személyiségfejlesztő munka önkéntes jellegét és egyben azt is, hogy ez önnevelésnek tekinthető. Másrészt csökkentette egyes hallgatóknak a videofelvétel, a gyerekekkel való találkozás miatt érzett szorongását. Az utolsó felvétel nagyon változatos tartalmú volt. Akadtak, akik a gyerekekkel való ismerkedést választották, mások előadásokat a legkülönfélébb témákkal kapcsolatban, nagyrészt azonban beszélgetést (meggyőzést), vitavezetést vagy játékszervezést választottak. Általában a felvételt követő órán elemeztük és értékeltük a szerepjátékokat; az első felvételeket szóban és írásban (értékelőlappal) egyaránt. Később úgy láttuk, hogy az írásos értékelés nem hoz annyi hasznot számunkra, mint amennyi időt igénybe vesz, ezért az értékelési formát elhagytuk. Közös (hallgatói és gyakorlatvezetői) vélemény, hogy elsősorban az alapos szóbeli elemzések, értékelések és útmutatások segítették elő a hallgatók önismeretének gyarapodását, személyiségük fejlődését. A csoportok többségében nehéz volt az idővel gazdálkodni, mivel a hallgatók nagyon aktívak voltak, s a szituációval közvetett kapcsolatban lévő problémák megtárgyalását is igényelték. Ha az idő megengedte, szívesen tettünk eleget az ilyen kívánalmaknak, hiszen ezek a beszélgetések és viták jelentős mértékben hozzájárulhatnak a hallgatók szakmai fejlődéséhez. Az állandó időhiány következtében a félév végére tervezett mérlegkészítésre nem jutott idő. Helyette kérdőíves felmérés segítségével összegeztük a véleményeket, értékeltük közös munkánkat. A következőkben a hallgatói véleményekből válogattunk. Igyekeztünk ezt úgy tenni, hogy reprezentálják a csoportok domináns nézeteit, állásfoglalásaikat, s ezek arányait is. Az első szemináriumi órán részletesen beszélgettünk céljainkról, feladatainkról és (korlátozott) lehetőségeinkről. A terveket összehasonlítottuk a hagyományos, szokványos szemináriumi foglalkozásokkal. Az újszerű tanulási lehetőség, a másság felvillanyozta és kellőképpen motiválta a csoportok nagyrészét. Visszatekintve így írnak erről: "Úgy vélem, hogy nagyon pozitív visszhangja volt az újszerű munkaforma bevezetésének a szemináriumokon." 76