Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Mikes Zdenkóné: Pályapedagógia és életpályára nevelés

hatnak segítséget. De honnan a hitelesség biztonsága, ha hiányzik az "előtanulmány": az igazi emberi szó, amelyet együttes élmény alapján az egymásrautaltság szükségletét is érzékelve már tapasztalhattak. Az életvezetést, amely kiegyensúlyozottnak látszik, művészetnek is szokták nevezni. De ki készít fel arra, hogy harmonikus, szinte "irigylésre méltó" életet éljen egy ember, egy család? Természetesen Szegeden ezen a szakon többet tudnak meg erről a hallgatók, mint bármelyik tanárképző intézményben. Elméleti tanulmányukhoz kapcsolódó vizsgálataik bizonyítják, mennyire fontos, hogy a választott pályán elégedett legyen az ember. Megtanulják az emberi viszonyulások különbözőségének sokféle formáját, feltárják annak okait. Megértik, mit jelent ha az egyén azt "kap" tanulótársaitól, vagy munkatársaitól, környezetétől, amit elvár, illetve miért "csalódik" bennük. Mitől lehet sikeres valaki, s hogyan társulnak ahhoz az anyagiakban kifejeződő eredmények, illetve ez utóbbi dominanciája nélkül is érezheti sikeresnek magát az ember. Elégedettsége tükrözheti az önmegvalósítását, az önérvényesülést, miközben másoknak használni lehet. Azonban emberismeretre szert tenni nélkülözhetetlen feltétele a gyermeki és a felnőtt együttlétnek. A családtagokhoz való viszony, mondhatnám: helyünk a családban, az egymásért tenni akarás, az önzetlenség és felelősség tartalmi jellemzői meghatározóak szemléletünkben, tágabb környezetünkkel gyakorolt viselkedésünkben. Ha egy kisgyermeket értelmesnek látunk, nyugodtnak és segítőkésznek, egyszerű példaként hadd említsem: megkínál a kapott csokoládéjából, odaadja játékát, igényli, hogy megbeszélje velünk új felismerését, kommunikációéhes -- azt szoktuk mondani: "látszik, hogy sokat foglalkoznak vele". Valóban így van, modell, illetve gyakoroltatás alapján teszi a felsoroltakat. Ám gyakran azt tapasztaljuk minél "idősebb" lesz, annál kevesebbszer nyílik alkalma életkorának, érdeklődésének, attitűdjének megfelelő magasszintű együttélési modell követésre. Egyszercsak megtorpan, magára marad. Otthon már nem foglalkoznak vele úgy, mint jó esetben ezt korábban tették, de elvárják tőle, hogy hasonlóképpen "teljesítsen". Sok esetben már otthon és az iskolában egyaránt csak a tanulmányi eredményre koncentrálnak. Ez pedig nem elegendő az életpályára készülés megalapozásához. Az embernek — ezt nem is kötném életkorhoz --szüksége van önállóságra ismereteinek feldolgozásában, értéke41