Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Mikes Zdenkóné: Pályapedagógia és életpályára nevelés

mást feltételező fogalompárokat. Éppen ezért méltányolandó és követendő kezdeményezésnek tartom a József Attila Tudományegyetem kezdeményezését a tanácsadó szak indításával. A pályalélektani speciális képzés utolsó stúdiumában szerepel az életpályára nevelés című tantárgy. Bevezetésekor sokat gondolkodtunk az elnevezésen. A célból kiindulva a tartalom meghatározásában úgy döntöttünk, többet kell, hogy jelentsen ez a félév -- amely öt félévi pályalélektani tanulmányokra épül ~ a pályaválasztás pedagógiai kérdéseinél. A hallgatóknak látniok kell, hogyan függ össze a pályaválasztás a felnőtt életre készüléssel, s azt is, hogy ebben milyen szerepe lehet önmagának a gyereknek, a családnak, az iskolának, a társadalomnak. Az életvezetés több komponens függvénye. Éppen ezért az életpályára nevelés eredményén mindenképpen tükröződik, milyen igény él az emberben önmaga és mások iránt. Nem közömbös annak színvonala, minősége. Az emberi együttélés egészséges normáinak megtalálása, elérése elméleti ismereteket feltételezve nagyon sok gyakorlati feladat megvalósításán keresztül történhet. E tantárgy kimunkálásában gondolunk arra, hogy az újonnan szerzett ismeretek birtokában miként segíthetnek hallgatóinknak az általános és középiskolás gyermekek életpályára kerülésében, valamint hogyan adhatnak tanácsot munkatársaiknak. Egyet lehet érteni Ray Woole-val abban, hogy "az embereket képessé kell tenni saját életük nagyobb mértékű irányítására." (Ray Woole: Tanácsadás egy válságos világban: a tanácsadás szociológiája felé. OPl. Pályaválasztási Tájékoztató I. évf. 3. sz. 1989. ápr.) Ehhez azonban hozzátesszük, hogy gyermekkorban lehetőséget kell nyújtanunk a tanulóknak önmaguk kipróbálására s azon keresztül az önismeretre. Ezt a tételt szinte már "elcsépelte" a pedagógia, azonban sem a család, sem az iskola nem tett eleget e kívánságnak. A tanárképzés is felszínesen foglalkozik e fontos kérdéssel, a módszereket nem sajátítják el a tanárjelöltek. Milyen okai lehetnek annak, hogy az elméleti felismerésnél szinte megáll a "tudomány"? Az eddigi tapasztalatok mondatják velem, a Szegeden kipróbált félév gyakorlata is megerősíti bennem azt a felismerést, hogy képzés ~ adott esetben a tanárképzés - túlságosan szaktárgyi ismeretek átadására orientált. A hallgatóknak nem "iskolaközeiben", hanem órán és órán kívül 39