Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Helembai Kornélia–Zakar András: Pályafejlődés és szerepelsajátítás

A szereppartner tekintetében a pálya effektív gyakorlása érdekében teljesülnie kell az összeegyeztethetőségnek, amelynek a munkát végző személy és a szereppartnerek elvárásai között kell létrejönnie. A beilleszkedés szakaszában szükséges továbbá az is, hogy a szerep betöltője potenciálisan feleljen meg a szereppartnerek változó szükségleteinek, igényeinek kielégítése során az egyéni foglalkozás és bánásmód megvalósítására. Itt már az előbbiek értelmében az egyén és a pálya valóságos megfeleléséről /beválásáról/ van szó, amely feltételezi az önmegvalósítás érettségének szintjét is. Az önmegvalósítási érettség pedig a személyiség olyan állapota, amikor az egyén integrálódásának irányítója a szakmai munka/Szilágyi, 1982/. Megítélésünk szerint e fejlődési stádiumot az azonosulás oldaláról a primér-identifikáció szakaszának tekinthetjük. Főként az önálló munkatevékenység eredményességének tapasztalása, a siker átélése, a szereppartnerek részéről történő elismerés stb. azok, amelyek együttesen járulnak hozzá a pályával való azonosulás kiteljesedéséhez és elmélyüléséhez a személyiségi jellemzőkkel összefüggésben. Erre egyébként a lehetőséget már a szakmatanulás évei is magukban hordozzák, a beilleszkedés szakaszával pedig méginkább bővül a lehetőség a teljes azonosulás létrejöttéhez. Mégis a hasznos tevékenység szakaszában nyílik igazán mód a pályakövetelményeket is egészében teljesítő önmegvalósításra, mivel a pályafejlődés e hosszú szakaszában várható leginkább a szakmai szerep pervazív, egyéni jellegének kikristályosodása. A pályaidentifikáció folyamatában ezt a szekunder azonosulás szakaszának nevezzük, amely a primer-pályaidentifikációval - és annak valamennyi előzményével együttesen járul hozzá a tényleges pályával való azonosulás kialakulásához. A pályaadaptáció pályalélektani szempontból tehát azt jelenti, hogy a személyiség mintegy alkalmazkodik az új helyzetekhez, szokásokhoz, normákhoz és igyekszik cselekedeteiben ezeknek érvényt szerezni és megjeleníteni, illetve teljesíteni. A minőségileg fejlettebb dimenzió az identifikált munkamagatartás, amely az elsajátított és interiorizált tartalmak eredményeként jön létre a környezet-munka és -személyiség kölcsönhatásában. Pályalélektani értelemben tehát a pályaidentifikációnak a hordozója a személyiségtényezők azon együttese, amelynek megléte, a pályakövetelményeknek megfelelő szintű fejlettsége és komplex rendszerként való 270