Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Helembai Kornélia–Zakar András: Pályafejlődés és szerepelsajátítás

A pályaszocializáció ilyen jellegű szakaszolását megfelelőnek tartjuk, amely további, főként szociálpszichológiai szempontú elemzést igényelne. Nézőpontunkból viszont a pályával való azonosulást, mint a pályaszocializáció egyik lényeges tartalmi vonatkozását próbáljuk megközelíteni, elsősorban a kisebb szakaszok egymásra épülésével. A pályafejlődés folyamatának, egyes fázisainak, azok tényleges tartalmi sajátosságainak kevésbé feltárt jellegére utal alapvető munkájában Lüscher/1968/. A pályaválasztás folyamatát jól elkülöníthető szakaszokra bontja. Az orientáció a bevezető fázis, amely az első szakmai kontaktustól az iskolai tanulmányok befejezéséig tart. Az előkészület szakaszának tekinti azt az időt, amelyet az egyén egy meghatározott pályán a szakképzésben tölt el. A konkretizálás szakasza pedig az, amely a pálya tényleges gyakorlásával válik valóra. A referenciális csoport elméletére alapozza Daheim /1970/ az elképzelését, aki a pályaválasztás fogalmának leírásához nem tartja elegendőnek a szakmai előmenetel elemzését. Felfogásában az ún. pályakényszer nem egyszeri aktus, hanem folyamat, amelyben egyre erősebben érvényesül a korlátozás. A pályapozíciók korlátozásának folyamata Daheim szerint az interakciókban megnyilvánuló orientációktól és tevékenységektől függ. A megfelelő foglalkozási szerep megválasztása egyúttal változtatja a pályaválasztási személyt, illetve a csoport/ok/ hatását a szakmai orientációkban. Az első döntés /az iskolai képzés kiválasztása/ leginkább a család által determinált. A következő döntés a szakképzés, vagy a pályapozíció megvalósulásával kapcsolatban általános és speciális célokat különít el. Szociális vonatkozásban a szülők, tanárok, kortársak véleménye számottevő. Harmadik döntésként szerinte a pályapozíciók közötti választás kerül előtérbe. E fázisban a munkatársak és a saját maga által alapított család hatása dominál. Daheim megállapításai ugyancsak rendkívül hasznosak, ugyanakkor nem tartjuk szerencsésnek, hogy az orientáció fogalmát leszűkíti a cselekvési irányra, amelyet felfogása alapján a célok, normák, motivációk és ismeretek határoznak meg. A pályaidentifikáció szerepelsajátítási megközelítését hazai viszonylatban Xantus képviseli legpregnánsabban. Véleménye szerint az életútban a "szakmák, foglalkozások és azok munkatevékenységei olyan szociális képződmények, amelyek a társadalmi munkamegosztásból erednek". Funkciójukat tekintve pedig széles, de egymástól elkülöníthető 264