Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Estefánné Varga Magdolna-Dávid Mária: A tanulási képességet fejlesztő óvodai kísérlet tapasztalatai és az iskolai beválás eredményei

A több tudományág szakembereiből álló csoport összegyűjtötte a vonatkozó tanulmányokat a különböző országokban levő segítésre szoruló gyermekek előfordulásáról. Tapasztalataik szerint Angliában a gyermekek 14 %-a, Franciaországban 12-14 %-a, az USA-ban 10-15 %-a, Kanadában 10—16 %-a, igényelne iskolai tanulmányaihoz speciális segítségnyújtást. (CELDIC-jelentés, idézi Gaddes 1980.). A tanulási zavar elnevezést 1963-ban S. A. Kirk használta először. Az azóta eltelt időben számos meghatározás született. A definíciók összehasonlítása alapján azok a gyermekek tartoznak ebbe a kategóriába; — akik tanköteles korúak — akik a normálhoz közeli, átlagos vagy átlag feletti intelligenciával rendelkeznek -- akiknél a fő tantárgyak elsajátításához szükséges elsődleges pszichológiai folyamatok zavartak, pl. percepció, kognició, motoros válaszadás és/vagy szeriális viselkedés — akiknek nyelvi fejlettsége retardált és/vagy sérült — akiknél a tanulási zavar korrelál vagy nem korrelál orvosilag kimutatott agykárosodással és diszfunkcióval, vagy kapcsolatos lehet minimális cereblális diszfunkcióval és/vagy genetikai abnormalitással, illetve fejlődési anomáliával — akiknél a tanulási probléma nem származtatható elsődlegesen szenzoromotoros sérülésből, mentális retardációból, emocionális zavarból vagy környezeti deprivációból — akiknél a zavar mértéke változtatható, a tanulási elhanyagoltsággal fokozódik, ill. a sikeres terápiával csökken — akiknél a tanulási zavar miatt speciális terápiás programra és ellátásra van szükség a további fejlődéshez. (Gaddes 1980). Amint az a definícióból is kitűnik, igen szerteágazó tünetcsoportot takar a tanulási zavar terminológia. A tanulási nehézséggel küzdő gyermekek viselkedésében gyakran az aktivitás területén tapasztalhatók zavarok. Jellemzőjük az impulzivitás, hiperaktivitás. Nem képesek megfelelni a szociális követelményeknek, toleranciaszintjük alacsony. Figyelmük hullámzó, nehezen képesek tartós figyelem-koncentrációra, gyengébb intenzitású ingerek is hamar elvonják figyelmüket a feladatról. Zavarok mutatkoznak a percepció és a motórium területén is. Problémás lehet a "Gestalt"-látás (részt lát egész helyett), az alak és háttér fordított észlelése, nehezített a különböző modalitású ingerek átfordítása, elégtelen a nagy 199